2. fejezet (2)

"Going out tonight, changes into something red

Her mother doesn't like that kind of dress
Everything she never had, she's showing off"
    -Ma  este kimozdul, valami pirosat vesz fel, 

az anyja nem szereti az ilyen ruhákat 

Mindent,amit eddig sosem, most megmutat-

*--Zayn Malik--*

Meglepetés

       Letti pontosan érkezik, mint minden alkalommal. Leesett állal vár az ajtóban, amíg én megírom anyáéknak, hogy hova megyek, miért és mikorra vagyok várható, bár ahogy anyáékat ismerem..előbb hazaérek, mint ők.
-Minden pasit meg fogsz hódítani.-ölel meg szorosan rózsaszínbe öltözött barátnőm. Ő mindig ilyen, lételeme a nevetés és szerintem, ha az éjszaka közepén ébreszteném fel, egy játékos mosoly akkor is bujkálna ajkain.
A mások pozitív dolog az, hogy nem igazán lehet látni rajta sötét színeket, ami igen csak feldobja a mi kettősünket, hiszen rajtam általában a szürke árnyalatai találhatóak meg. Lehet, hogy ezért lepődött meg annyira, mikor meglátta, hogy egy vérvörös ruhába bújtattam testemet. Ha tudná, hogy valójában nem is az én ötletem volt..
-Ugyan már, de te is gyönyörű vagy.-lépek kicsit messzebb tőle hosszú ölelésünk után, hogy jobban szemügyre vehessem kinézetét. A comb középig érő ruhát mell alatt megszakítja egy sötétebb árnyalatú öv, és ezzel a színnel egyezik a cipő és a táska is, ami akkora, hogy biztosra veszem, hogy a személyién, a cigijén, a zsepijén és némi pénzen kívül semmi más nem fért bele. Telefontját folyamatosan a kezében szorongatja, ezért fölösleges lenne helyet keresni neki.
-A srácokkal azt beszéltem meg, hogy a Black előtt találkozunk.-biccent a hely irányába. Szeretem azt a helyet, és nem csak ezért mert ahogy a neve is mutatja minden fekete, hanem azért is, mert a szürke, és a Fekete összeállításokkal barátságos mégis komoly hangulatot tudtak varázsolni. És nem utolsó sorban óriási whiteparty-kat rendezhetnek ebben a környezetben. Talán az az egyetlen alkalom, amikor szívesen veszek fel világos ruhát. -Induljunk.-kérdés sem volt, hogy a mögötte álló sárga autó nem ránk vár. Ő túl lusta, ahhoz, hogy sétáljon, hiába van a célunk negyed órára tőlünk.
-Letti, nem gondolod, hogy egy picit lusta vagy?-mosolygok felé kedvesen, mire ő felnevet. Örülök, hogy jól szórakozik, de ezt nem viccnek szántam, tényleg lusta. Habár alakján ez nem látszik, a napi tesi óráink kielégítik testének mozgási igényét. Továbbra is kacagva száll be az autóba, és nyitva hagyja nekem is az ajtót, hogy kövessem.
Lábamat óvatosan helyezem a kárpitra, mivel nem vagyok hozzászokva az ekkora magassarkúkhoz, ezért félve közlekedek bennük. A középkorú férfi belemorog a visszapillantó tükörbe, ezért inkább igyekszem gyorsan beszállni úgy, hogy ne törjem ki a bokámat. Amint becsukódik mellettem az ajtó a férfi elfordítja a kulcsot és elindul a két utcával arrébb lévő klub felé.
    -A terv az, hogy ma szerzünk neked egy pasit.-jelenti ki ellentmondást nem tűrően.
-Ezt már ezerszer megbeszéltük, nem kell nekem senki. Tök jól megvagyok egyedül is.- lázadok rögtön ellene. Ő nem tágít attól, hogy nekem kell valaki, én meg attól, hogy jól vagyok egyedül. Ezt próbálom minden áron bebizonyítani,persze ez nem feltétlenül igaz, hiszen néha jól esne, ha lenne valaki, de neki erről nem kell tudnia.
-Hidd el jobb lesz..olyan hisztis tudsz néha lenni, hogy az már elviselhetetlen. Legalább egy éjszakára szedj össze valakit..-magyarázza hevesen továbbra is az ő álláspontját.
-Nem is vagyok hisztis!-jelentem ki, de ezzel magam ellen beszélek. Inkább nem is folytatom csak csendben üldögélek. Mondjuk Leticiat, ez egy kicsit sem zavarja, és belekezd annak a mesélésébe, hogy a buliban lesz egy fiú, akiért ő most hú, de nagyon oda van meg milyen jól néz ki.
Ebbe a dologba amúgy sem szólnék bele, mert arra már rájöttünk, hogyha mi pár kapcsolati tanácsokat akarunk adni egymásnak, abból semmi jó nem sül ki.
Amíg ezt kivesézi magával rendesen én körül nézek, hogy megtudjam, velem van e szellembarátnőm. Természetesen igen, a sofőr melletti ülésen nézelődik. Erre a gondolatra elmosolyodok magamban, hiszen eszembe jut, hogy mi lenne, ha az az ember megtudná, hogy elől nem egyedül van.
    Barátnőm pont akkor fejezi be a mesélést mikor az autó begurul az egyetlen üres parkoló helyre, előre adom a sofőrnek a pontos összeget, a morgás miatt nincs borravaló, majd kipattanok én is, követve Lettit.
Egyszer, kétszer körbe nézünk, hogy megtaláljuk a fiúkat, de az óriási tömegben nehéz dolgunk van. A sorban biztos, hogy állnak farkasok, vámpírok és varázslók is, de ennyi tapasztalattal nem tudom megállapítani, hogy ki melyik fajhoz tartozik.
-Helló, csajszik.- jön megölünk egy ismerős hang, amihez ember is társul mikor megfordulunk. Az ölelés ideje alatt megtudjuk az okát, annak, hogy miért nem a sorban állanak, hanem a másik irányból közeledtek felénk. Bob és Andrew megint cigizett.
-Sziasztok.-mosolygunk vissza rájuk egyszerre, majd intünk  a mellettünk kicsit távolabb álló csoportnak, akiket ugyan ismerünk, de nem tartjuk annyira fontosnak az ismeretségünket, hogy együtt bulizzunk.
-Azt javaslom, hogy menjünk a sorhoz.-rakja bal kezét derekamra Bobby, hogy elindítson a megfelelő irányba. Zavartan rámosolygok, majd lépek néhány lépést. Több nem szükséges, mert majdnem az út széléig toporognak a bulizni vágyó fiatalok. A zavarom Letti számára teljesen érthető, más nem valószínű, hogy észre veszi rajtam arcom szín változását, és Bob talán az egyetlen fiú, akire mindketten azt mondtuk, hogy elfogadnánk.. Sötét szeme  és ezzel harmonizáló haja a nap minden pillanatában tökéletesen pihen a fején. Ráadásul van egy olyan tulajdonsága, amiért sok mindenki ölni tudna. A tisztelet. Tiszteli az embereket, ezért az emberek is tisztelik őt. Ez néha többet ér, mint rengeteg pénz vagy ékszer. A Peterson család nem éppen gazdag, szóval anyagilag nem tudott megadni mindent eddigi barátnőinek, de helyette úgy szerette őket, mint senki mást.
    Szerencsére az emberek türelme fogyóban van, ezért úgy döntenek, hogy máshol élik ki magukat, ennek köszönhetően az előttünk várakozók egyre csak csökken, mivel a beléptetés is működik. Perceken belül az vesszük észre, hogy a fehér karszalagot rakják fel a kezünkre. Lettivel csodálkozva nézünk össze, majd a fiúkra, akik csak kacsintanak egyet. Ez azt jelentette, hogy a mai belépést ők állják.
-Hát akkor gyerünk.-emeli fel karszalagos kezét Andrew, majd befut a tömegbe és Letti is követi. A félelem apró szikrája sincs bennünk, hogy elveszíthetjük a társainkat, hiszen tudjuk, hogy hol találhatjuk meg őket.
-Irány a bár pult, mielőtt megisszák a készletet.-megyünk mi is utánuk szép lassan sereg hatókként.
Ahogy közeledünk a pulthoz, a társaságunk másik fele is láthatóbbá válik és ezzel együtt egy érzés is növekszik bennem. Igyekszem a célra koncentrálni, de ellenállhatatlan  vágyat érzek arra, hogy elfordítsam a fejemet. Meg  is teszem, és ekkor meglátom Bobby néhány évvel későbbi énjét.