3. fejezet-2 rész
Mereven bámulok Harryre. Versenyezni akar? De mégis hogyan?
Valószínűleg nagyon kétségbeesett arcot vágok, mert a két kávé kitöltése után, kihúzza az asztal mellett álló egyik széket, kényelmesen elhelyezkedik és várja, hogy kövessem a példáját.
-Úgy gondolom, hogy egyikünk sem mondana le szívesen a hölgyemény társaságáról. Tény és való, hogy fajilag én illenék hozzá jobban, de veled sem lenne rossz.-kortyol bele kávéjába. A külső szemlélők azt hihetnék, hogy nagyon komoly üzletemberek vagyunk, pedig csak két egyszerű 20éveiben járó fiú, akinek ugyan az a lány tetszett meg.-Szóval szerintem neki kéne eldönteni, hogy kivel akar együtt lenni. Csak hát, ez úgy elég nehéz, ha nem ismer minket, szinte semennyire. -fejezi be, és kérdő pillantásokat vet felém. Azt hiszem a beleegyezésemet várja.
-És mik a szabályok?-teszem le a piros 'Z' betűs bögrémet.
-Szabályok?-húzza fel Harry-sen a fél szemöldökét.-Azok...nincsenek.
-De kellenek. Például, nem lenne rossz, ha nem tudnád elvarázsolni, hogy jobban tetsz neki.-bökök a bögrén pihenő kezére.
Ő nem a filmes Harry-re hasonlót, ugyanis nem tud söprűn lovagolni és pálcája sincsen. A varázslatokat a fejében dönti el, és nagyon végszükséglet esetén mozdítja hozzá a kezeit.
-De te is simán megfenyegetheted, hogy megölöd.-tárja szét karját.
-Akkor ezt is beleírjuk az íratlan szabályzatunkba.-rándítom meg a vállam, és felállok, hogy visszamenjek vigyázni sebesült barátunkra.
Újabb bögre kávéval a kezünkben térünk vissza a nappaliba, ahol Louis továbbra is nyugodtan alszik.
-Szedjük össze, hogy mit nem szabad.-ajánlja Harry. Ahelyett, hogy elkezdtük volna sorolni a tiltott dolgokat csend telepedett közénk. Valójában más nem nagyon van, amit ne tehetnénk, hogy meghódítsuk.
-Akkor jó. Ezt meg is beszéltük. Annyi, hogy ezt a versengést semmiképpen nem említjük meg neki.-teszi hozzá még utólag, de ezzel természetesen én is egyet értek, mert a lány valószínűleg kirohanna a világból, ha megtudná, hogy egymást legyőzve próbáljuk megszerezni.
-Milyen versengésről van szó?-szólt közbe egy harmadik hang, akiben Louis ébredező hangját véltük felfedezni.
Nagy kék szemeivel pislog ránk, hogy megtudja miről beszélgettünk annyira lelkesen néhány perccel ezelőtt.
-Csak mivel nyár eleje van, és közeleg Liam születésnapja, arra gondoltunk versengünk egyet a legjobb szülinapi ajándék-díjért.-mosolygok kicsit zavartan Louisra, és egy szuszra hadarom el az egészet.
Harry elismerően bólogat, hogy néhány másodperc alatt ilyen baromságot tudtam kitalálni, de ahogy láttam az arcán tetszik neki az ötlet.Ahogy sajnos, Louisnak is.
-Csodálatos ötlet, beszállok.-emelkedik feljebb, és már nem nyög akkorát, mint azelőtt, ami azt jelenti, hogy gyógyulásnak indult a sebe.
Harod enyhén szúrás pillantással néz rám, amit én is viszonozok. Értem én, hogy nincs kedve órákon keresztül keresni Liam tökéletes ajándékát, hiszen nekem sincs. De ha Louis megtudja, hogy mi a valódi verseny "tárgy",biztosan kiakad, hogy nem beszéljük meg normálisan a dolgokat.
-Oké, a lényeg az, hogy soha ne egyszerre menjünk, hogy majd csak a bulin tudjuk meg, hogy melyik a legjobb.-sóhajt Harry, ezzel jelezve, hogy feladta a farkas szem nézést, és csináljuk meg ezt is.
-Zsír, ki mikor kezdi el?-vigyorog Louis lelkesen.
-Te csatlakoztál utoljára, szóval szerintem menj először te, mi meg majd igazodunk hozzád.-kelek fel, hogy az időközben kiürült bögrémet vissza vigyem a konyhába. Természetesen Harry is kezembe nyomja a bögréjét, amit Niall-től kapott még szülinapjára és a "Vigyáznom kell magamra, mert nehezen vagyok pótolható. Mások sokan vannak, ők könnyen pótolhatóak."- feliratot megmosolyogtam.
Még mindig mosollyal az arcomon megyek vissza a két, illetve Liammel, háromra kiegészült fiúkhoz.
-Jó reggelt, van kávé?-mosolyog rám kialudt arccal. De régen aludtam már ki magam.
-Igen, van még valamennyi a konyhában.-közben arrébb állok, hogy eltudjon menni mellettem, majd miután ez megtörtént leülök az üresen álló fotelbe, és előveszem a telefonomat, hogy elmélyedjek benne. Mielőtt ez bekövetkezett volna hallom, hogy Louis Liam után kiabál, hogy hozzon neki is kakaót, Harry pedig feláll és a lépcső felé veszi az irányt.
Egyszer csak, mintha megdermedtem volna, bámulok a képernyőre és az agy kerekeim őrült tempóban kezdenek forogni. Meg kell találnom Melaniet, Harry alapból előnyből indul, mert tudja, hogy hol lakik, és bár nem mondta, de lehet, hogy a száma is meg van neki. Nem, ezt nem engedhetem.
Bepöntyögöm a nevét a keresőbe, és nézegetni kezdem a profil képeket egy ismerős arcot keresve. A legnagyobb probléma, hogy több ezer Melanie nevű lány él a Földön. Egy darabig rákattintok minden egyes képre, majd csak azokra, amelynek lakóhelyeként London volt megjelölve.
Így is legalább 25 profilt nézek át, mire egy olyanhoz érek ami nagyon ismerősnek tűnik. Fekete háját az egyik vállára rakta, rálóg a hófehérnek látszó pulóverére, amitől valószínűleg színesben is nagyon elüt.
Mosolyogva mered a kamerába, ami egyértelművé teszi, hogy ő az a lány akit keresek. Azt a mosolyt soha nem fogom tudni elfelejteni.
Ismerősnek jelölöm , és lerakom magam mellé a telefonomat, hogy visszatudjak kapcsolódni a beszélgetésbe. Liam már visszatért, aminek köszönhetően Louis kezében tartja a répás bögréjét, amiben meleg kakaója gőzölög.
Valami sorozatról beszélgetnek, amiről azt hallották, hogy minden sorozat imádónak látnia kell, és ha ők nem azok, akkor senki nem az.
Liam éppen felkel, hogy lehozza a laptopját, de az ölében felejtett kávája a fehér nadrágjára ömlik.
-Akkor már át is öltözöm.-nevet fel gondtalanul. Azt hiszem egy kicsit megrontottuk őt, a gondtalan viselkedésünkkel. Mikor összeálltunk, nem volt egy nyugodt pillanatunk sem tőle, mert mindent elakart intézni és mindenkire vigyázni akart. Túl komolyan vette az életet, de mióta együtt éljük mindennapjainkat lazább lett, de az elején ráragasztott 'Apuci' becenevét nem vesztette el egyenlőre. Persze Niall, aki mindenkinek kitalált ár valamit, szorgalmasan töri a fejét, hiszen nem hagyhatjuk, hogy Payno vicces becenév nélkül maradjon ebben a házban.
Liam pár perc elteltével szürke nadrágban, és laptopjával a kezében tér vissza. Ahogy leül én felállok és készülök elhagyni a szobát, de Louis utánam kiabál.
-Hova mész?-pillant rám, és szemében is látszik,hogy sokkal jobban érzi magát.
-Csak a szobámba, rajzolgatok egy kicsit.-mosolygok vissza rá, és felszaladok a lépcsőn. Eszem ágában sincs rajzolni, ezért az állvány helyett a 'gyógyszeres' fiókhoz lépek és találomra kiveszek belőle egyet.
A dobozára a Happily felirat van írva, amitől felcsillan a szemem. A leges legjobb dologba nyúltam most bele. Beveszem az apró hús színű tablettát, és várom a hatást, ami nem várat magára.
Legszívesebben mindenkit megölelnék, nevetnék és úgy érezem, mintha semmiféle gond nem létezne a Földön.
Az ajtóm előtt elsétál valaki, aki majdnem elesik az egykor szép fehér, de mostanra szürke szőnyegben. Ezen is csak felnevetek, lerogyok a fotelbe és kinevetem magam.
Mikor kicsit sikerül összeszednem magam úgy döntök, hogy visszatérek a többiekhez, mert a szoba már túl unalmasnak bizonyul kavargó, feltüzelt agyam számára.
A csapat felkeresése nem jelent túl nagy feladatot, mert mindannyian a nappaliban ülnek, egyesek kávájukat szürcsölgetve, mások filmet nézve.
Vidáman mosolyog rám Abby is Niall, akikkel a reggel folyamán nem találkoztam még.
-Te estél át a szőnyegen?-nézek Abbyre, és erősen igyekszem visszafolyatni a nevetésemet.
-Igen, én voltam-húzza el szégyenlősen a száját. Ő még nem szokott hozzá, hogy néha eltűnök, majd kicsit később teljesen más állapotban jövök vissza. Igaz, hogy mikor eltűntem még nem volt itt lent. Viszont lehet, hogy meghallotta az óriási nevető görcsömet. -Bár nem tudom mikor gyűrődött fel. Kérsz enni?-kérdezi, mikor úgy látja, hogy kicsit csillapodtam. Bólintásom után, bögréjével a kezében áll fel, hogy hozzon nekünk reggelit.
Csinos poharakban, szívó szállal díszítve hozza be nekünk a vörös folyadékot.
-Ti mit szeretnétek ma enni?-néz a filmezőkre, aki hangos pisszegéssel leintik. Ezek után már csak Niall marad, akinek teljesen mindegy, mert mindent megeszik.
Én csendesen iszogatok, sokkal jobban esik, így hogy ilyen szépen van elkészítve. Észre sem vettem eddig, igaz, hogy soha nem vettem a fáradtságot, hogy szépen tálaljam magamnak.
Azonban nem csak magamra figyelek, hanem Abbyre is felpillantok. Feltűnik, hogy hiába hozta be magának, ugyan úgy mint nekem, két korty után elhúzza a száját és lerakja az asztalra a poharat.
Felpattan az eddig elfoglalt helyéről, és kifut a konyhába. Újabb néhány perc múlva egy nagy tányér levessel tér vissza közénk, megint elhelyezkedik a fotelében, és mosollyal az arcán kezd el falatozni.
Nagy erőkkel próbálom meggyőzni magamat, hogy ez így teljesen rendben van, de a szívem mélyén tudom, hogy nem, Mát több, mint egy éve vámpír, nem szabadna undorodnia a vér ivástól, és nem szabadna neki ennyit aludni. A boldogító szer hatása úgy tűnik el, mintha soha nem is lett volna. Testembe aggodalom költözik.
A többieket ez nem aggasztja úgy, főleg, hogy nem is igazán tűnt fel nekik. Louis és Liam filmet néz, Harry a telefonját nyomkodja, Niall pedig megint elővarázsolta a gitárját és azt pengeti. Ezzel a filmezőkből néha hangos pisszegést vált ki, amit egy nevetéssel rendez le, és folytatja a pengetést.
Csak én ülök a gondolataimba temetkezve, ha Abbynek baja esik az egész csapat összezuhan. Soha nem vettünk be senkit még így a csapatba, és ha most őt elvesztenénk, valószínűleg, soha többet nem is tennénk ilyet.
