1 rész-Rabságban
"Tanulj a tegnapból , élj a mának és reménykedj a holnapban." (Zayn Malik)
Csendes nyári nap. A szobám fogságában, legalábbis nap közben. Hiába fedeztek fel, már minden féle kütyüt, hogy kimehessünk a Napra, én nem hiszek bennük.
Próbáltam már, a Nap úgyis szétégette a bőrömet és alig vártam, hogy árnyékba érjek.
Ilyenkor- ha sokáig marad a jó idő-, a srácok gondoskodnak rólam.
Miattam költöztünk Londonba, itt sokszor esik és szinte mindig be van borulva. Kivéve most. Lassan egy hete tűz a Nap. Az éjszakai élet pedig túl pörgős, hogy vadásszunk, vagy egyáltalán kitegyem a lábam innen.
Ne értsétek félre, nem finnyás vagyok. Egyszerűen nem tudom elviselni az ilyen éjjeleket, főleg mivel semmi különleges dolgunk nincs.
Megpróbáltunk vadászni, kis híján mi haltunk meg. A fiatalok mostanában nagyon rákaptak a színes lencsékre-természetesen főként a pirosra-, ezért még nehezebb.
A vérszívókat szemükről és fogukról lehet legkönnyebben felismerni. Na most..ha nem nyitják ki a szájukat, akkor marad a szemük.
Mielőtt rájöttek volna a szem-szín változtatásra könnyű dolgunk volt, csak besétáltunk és figyeltünk. A tűzpiros íriszek szinte rögtön lebuktatták őket.
Legalább is addig az éjszakáig.
Kicsalogattuk a vámpírnak hitt lényt, de mielőtt megöltük volna felfedte valódi énjét. Egy ember. Vörös lencsékkel.
Elfeledtettük vele az incidenst és elengedtük.
Közel egy hete nem ettem semmit, este elkéne mennem a közeli vér bankba, de múlt hónap óta nagyon megcsappant a készletük.
Ebből is sejtjük, hogy rengetek újszülött érkezett a városba. Ők még nem elég erősek, hogy élő embert csapoljanak meg, ezért kapnak tubusos vért.
A semminél többet ér, de az igazit meg sem közelíti.
-Zayn!-kiabál valaki az ajtóm elől.
Gyorsaságomnak köszönhetően ott termek és kitárom látogatóm előtt az ajtót.
-Liam?!-hunyorgok rá, mert a hirtelen betörő fény megvakít.
-Hoztam neked enni, hogy nehogy legyengülj. Holnap elvileg már jó idő lesz.-azaz rossz,.
-Ja, egy hete ezt mondogatják. Bejössz?-állok arrébb, hogyha szeretne beléphessen.
-Kösz.
-Én kösz, haver. Kezdtem éhen halni.-nevetek fél és néhány másodperc múlva Liam is velem nevet.-Kérsz valamit?
-Mid van?-húzza izgatott mosolyra a száját.
-Bogyók és pia.-milyen izgalmas, nemde? Drogos-piás vámpír, és haverja, aki ember.
-Idd meg, aztán meglátjuk.-szemlélte a kapszulákat.
Pozitív , a kedvencem. Minden kortyát kiélvezem és érzem ahogy testem új erőre kap. A végén pedig úgy érzem, mintha egy egész hadsereggel elbírnék. Persze ez közel sem igaz.
-Megittad már?-sürget az ember.
-Ja, választottál?-nézek rá, szemeim minden bizonnyal vörösen izzanak, ezért hátrál néhány lépést.
-Félelmetes vagy!-közli velem remegve. Soha nem látott még inni, mindig csak letette és elment.
-Tudom, meg van?-kérdezek rá még egyszer elterelés képpen.
-Az a színeset választom.-bök a bogyóra.
-Rainbow, csodálatos élményben lesz részed.-ez a drog elszínesíti a látást és mindent a szivárvány színeiben látsz. Hihetetlen, de így van. Úgy érzed, mintha minden a te akaratod szerint lenne, ezért, akár az ablakon is kiugrasz, abban a hitben, hogy tudsz repülni.
-Ez rohadt jó! Én vagyok superman!-kiabál néhány perc elteltével barátom, mikor elkezd hatni a gyógyszere. Idő közben én is bevettem egyet, nem nagy dolog. Csak jól érzem magam tőle.
-Azért ne próbálj meg repülni, te nem tudsz denevérré változni.-figyelmeztetem halandó mivoltára. Persze én sem tudok bőr egérré változni és szelni az eget, de sokan ezt hiszik, és ide illő volt.
Inkább levágja magát a fekete fotelembe, s onnan élvezi a gyógyszer hatását.
-Miért nem iszol emberi vért?-szakítja meg a csendet.
-Azt iszom.-a vér bankban emberi vér van, csak elrakják.
-Úgy értem igazait. Engem is simán megölhetnél..még sem teszed.-rázza értetlenül a fejét.
-Nincs rá szükségem, a tasakos vér életben tart. Szóval még az van, nem fogok ártatlan emberekből vacsorázni.
-De számodra én a világ legrosszabb embere lehetek. Ölöm a fajtádat!
-Ne felejtsd el, hogy én is ezt teszem.-emlékeztetem erre az apró részletre, ami elég fontos.
-Ez igaz, de miért? Családi hagyomány?
-Mondhatjuk úgy is. Nagyapám vámpírvadász volt, Apám meg vámpír.
-Szélsőségek.-ingatja fejét bosszúsan. A szemén látszik, hogy rengeteg kérdése lenne még, de nem teszi fel őket. Ezt értékelem, mert utálok a múltamról, valamint a családomról beszélgetni.
-Zayn! Kopognak!-szólít fel Liam. Mostanában eléggé elmerülök a gondolataimban.
-Most ki jött?-nézek furcsán az emberre. Rajta kívül nem nagyon szoktak hozzám jönni, vagy legalább is nem kopognak.
Újra az ajtónál termek, hogy megnézhessem új látogatómat, szőke hajú és kék szemű ír srácot.
-Mi történt?-kérdezem tőle félve, mert remeg és szemei vérben úsznak.
-Teli Hold lesz és már most rosszul vagyok, Louissal együtt.-ordítja kétségbe esetten, mondjuk szerintem csak sima beszédnek szánta.
-Nyugodj meg, segítek. Menjünk le!- Utunkat a pincébe vesszük és Liam is velünk tart.
-Szedjük fel a hibrid srácot is.-biccent a kanapén görnyedő fiú felé. Niall és én óvatosan közre fogjuk, mert, ha a hibridünk bevadul csak mi ketten tudjuk megállítani.
Veszélyes vele együtt élni, de mivel ő is csapattag megtanultuk kezelni az ilyen estéket is.
A pincébe érve mindkét srác elfoglalta a helyét, bár Niall már nem tűnt túl veszélyesnek. Nála még csak a hullámok vannak meg.
-Siessetek!-zörgeti meg a láncát Louis. Mellélépek és pár rutinos mozdulattal az öt centi vastag láncok rabságába zárom.Próbáltuk a szobájukba csukni őket, de Niall három perc után tört ki onnan megcélozva a hűtőt. Még jó, hogy emberekben vagy bennünk nem tettek kárt, ezek után, viszont nem csoda, hogy teljes együtt működéssel lépnek a láncok közé.
-Köszi.-szűri fogai közül Lou, mert már a beszéd is nehezére esik.
-Te jössz.-lépek Nialler mellé.-Bár most nem tűnsz veszélyesnek.
-Ne kockáztassunk.-rakja fel magára az egyik karperecet, majd felém nyújtja másik kezét, hogy folytassam.
-Hozz valami kaját, farkas éhes vagyok!-kiabál utánam, mikor már a lépcső felénél járok.
Felszaladok a konyhába, hogy ír barátunk nehogy éhen haljon a fogságban, bár tudom , hogy erre semmi esély. Rengeteget evett. Ma is. Összeütök neki néhány egyszerű szendvicset majd visszasietek.
-Tessék.-rakom le elé, de ő csak bámul rám nagy kék íriszeivel.
Ja, hogy leláncolva nem tud enni.-Nem megy szöszi?-húzogatom előtte a tényért, ami alapból hát borzongató hangot ad ki, de az ő farkas érzékeinek őrjítő lehet.
-Ne szívass, oké?-néz fel rám a tányér követéséből. Szemi teljen sötétek, és a hangja is teljesen más.
Gyorsan kinyitom az egyik bilincset, ő pedig úgy esik neki az ételnek, mintha egy hónapja egyáltalán egy falatot sem ehetett volna.
Niall alapból sokat eszik, de ilyenkor főleg nagy étvággyal rendelkezik. Szerintem egy McDonald's napi étel mennyisége sem lenne elég neki.
-Készen vagy?-nézek vissza rá pár perccel később, mikor már majd nem a tányért nyalogatja.
-Ahha, köszi.-emeli vissza a kezét. Soha nem kötöttek még le ugyan abba a pózba 1óránál tovább, de az is borzalmas volt. Nekik közel 24 órát kell kibírniuk így.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha minden honnan le kell lépnünk akkor visszük magunkkal az eszközöket is?! Igen. Sajnos muszáj, mert ezek nagyon ritka holmik. Bár ez a repülőkön néha problémásabb, kénytelenek vagyunk megoldani.
Liam és Harry, akit megjegyzem jó pár napja nem láttam, de nem akarom tudni, hogy hol volt, a kanapén vártak. Nem teszek szemre hányást nekik,a miért nem jöttek le velem. Ők végtére emberek, ráadásul én sem szívesen járkálok le hozzájuk. Még jó, hogy ez csak egy éjszaka náluk.
-Valami ötlet, hogy mit csináljunk ezen a dög meleg, de azért csodálatos nyári éjszakán?-teszi fel a kérdést Harry.
-Itthon tervezel lenni?-tettetek meglepettséget.-Amúgy már nem sokáig lesz ilyen idő. Estére óriási vihart jósolok.
-Akkor vadászni kéne, tuti van egy új csoport. Értem én, hogy az első pár hónapban elviselhetetlen a vér szomj, de a mennyiség, ami eltűnt az elég lenne egész Londonnak. -hadonászik Liam a kezével, ami elég viccesen néz ki.
-De hogy szúrjuk ki a valódi vámpírokat?-utánozza Harry, Liam mozdulatait.
-Liam ezüsttel, te pedig fokhagymával.-mutogatok rájuk.
-És ön vámpír uraság?-húzza fel kíváncsian szemöldökét Li.
-Mivel köztudottan nem bírom egyiket sem, tőlem egy szépen kidolgozott karót kapnak egyenesen a szívükbe.-húzom gonosz mosolyra a szám.
-Sajnálnod kéne a fajtádat..pusztul!-nevet értetlenül Harry.
-Egyszer már elmondtam nagy vonalakban, hogy mi történt-váltanak át szemeim vörösbe, és érzem, ahogy testemben szétárad a méreg.
Ez is egy érdekes dolog, mert például a haragot érzem, viszont a boldogsághoz már kellenek a kis piruláim.
-Nyugi haver, mikor indulunk?-hátrál tőlem egy kicsit.
-Fél tizenegykor, a szokásos öltözékben-engedem el megfeszült karomat, aminek hatására szemem is világosodik.
Este hét óra van, ami az jelenti, hogy rengeteg időm maradt, szóval megnézek egy filmet, vagy felhozok egy csajt.
A filmet választom, mert péntek lévén az összes fincsi csaj készülődik az esti buliba.
A polcomhoz sétálok és megnézem az első, vagyis idő rendben az utolsó filmemet. Lucy, még nem láttam, csak feldobtam.
-Mit nézünk?-ront be a szobámba a másik két srác.
-Hát én mindenképpen Lucy-t, ti nem tudom.- fordulok feléjük, de addigra ők már az ágyamon keresik a megfelelő pozíciót. Szóval együtt filmezünk, jó tudni.
Ritka eset, mikor Harry betudja fogni a száját 10 percnél tovább, de ez most ilyen volt. Hazza másfél órán keresztül csendben meredt a tévém képernyőjére.
-Skacok!-lengetem meg szemük előtt a kezem, mikor már a stáb lista megy, de még nem mozdulnak. Persze erre mindketten riadtan néznek rám.-Menjetek készülődni, meg enni. Már fél kilenc van.-magyarázom nekik, de ők csak egyenletes léptekkel sétálnak ki a szobámból és kételkedek benne, hogy az idő alatt egyáltalán pislogtak-e.
Én a konyha felé veszem az irányt, hogy újra egyek és a két zombinak is készítsek valamit. Például két üveg vámpír vért.
Leülök a bár pulthoz, mert sokkal kényelmesebb így enni, mint a konyha közepén állva, és lassan kezdek kortyolni a már kihűlt folyadékból.
-Van még erőnk?-ugrik le Harry az utolsó néhány lépcsőfokról.
-Van, oda raktam a konyha szekrényre.-pillantok a konyha órájára, ami lassan a fél tízet mutatja. Jól elszaladt az idő, mintha még csak most ültem volna le enni.
-Felmentem!-kiabálok a srácoknak, hogy ne keressenek, bár ahogy látom nem hiányoznék nekik, mert nagyon el vannak foglalva az ivással.
A szobámban bele vetettem magam a szekrényembe, hogy valami buli ruhát keressek. Tökéletes ruházatot találtam ki, már csak meg kell találni a hozzávalóit. A fekete farmerem hamar a kezembe is akadt, de a lila pólóm sehogy nem akart elő kerülni.
-Zayn megkapom a..-lép be a szobába Liam, de gondolom meglepte, hogy egy szál fekete farmerben kutatok, szinte teljesen bebújva a szekrényembe.
-Mit kérsz?-bújok egy kicsit kijjebb.
-A fekete full cap-edet.-mondja-te mit keresel?
-Azt a pólót, de mindegy húzom a feketét.-nevetek, mert tudom úgysem lenne hajlandó levenni. Nem éri meg veszekedni.
Odaadom neki a sapkát, amit magának is levehetett volna, és egy köszönöm után távozik a szobámból.
Beleugrálok rendesen a nacimba és becsatolom az övet, mert képes lenne vámpír ölés közben leesni rólam.
Ezek után a fürdőbe vonulok, hogy megcsináljam a hajam. Csak nekem van saját fürdőszobám, de csak azért, mert a többiek nem vállalták, hogy másfél órát várjanak rám, pedig szerintem ez nem is olyan sok.
A végeredmény tényleg nagyon jó lett, úgy nézek ki mint egy 21 éves. Jó végül is annyi vagyok... 721.
Az óra kereken 22.30-at mutat mikor leérek, de a társaimnak még semmi nyoma.
Csak érdekes hangokat lehet hallani a lépcső tetejéről. Na jó, pont úgy hangzik, mintha valaki óriási erővel kapaszkodna bele a fa korlátba, ami recsegve törik össze érintése alatt.
-Mi van veletek?-pillantom meg a srácokat, akik csak nagy nehézségek árán érnek mellém.
.-Szerintem kicsit több vámpírvért ittunk, mint kellett volna.- áll meg vigyázzba Harry, hogy nehogy kárt tegyen még valamiben.
.Oké, meddig fog tartani ez? Semmit nem tudok úgy megfogni, hogy ne törne össze.-bosszankodik Liam, elég jogosan.
-Egy darabig még biztos, tudjátok a mi vérünk beépül a tiétekbe és majd csak akkor múlik el ez, mikor kitisztul a szervezetekből. De ne aggódjatok megszokható.-mosolygok rajtuk jó kedvűen.
-Megszívtuk Nialler, te vezetsz Zaine.-dobja nekem a kulcsot Harold, de elméretezi a méretet, így nemes egyszerűséggel átdobja az ajtón található ablakon.
-Holnap elrendezzük.-legyintek rá, és előre engedem őket, hogy biztonságban tudjam a házunk többi részét.
A sötétített ablakú kocsiban oda adom neki a fegyvereiket, valamint egy-egy műanyag poharat.
-Mit csinálja vele?-bosszankodik már megint Hazz.
-Próbáld meg nem összenyomni, Red Kingben nem hiszem, hogy örülnének, ha össze törnéd a poharakat.-indítom be az autót és a helyes irányba indulok.
Húsz perccel később, már a parkolóban keresek valami normális helyet. Ennyi idő alatt a srácok is begyakorolták a finom mozdulatokat.
-Itt rengetegen vannak! Rohadt nehéz dolgunk lesz..-rázza a fejét Liam, és igaza van. Kint legalább háromszáz ember és vámpír várja, hogy bejuthasson.
