1 fejezet (5)

Kiütve

 "Az életkor csak egy szám. Az érettség egy választás."

-Harry Stlyes

A házban sehol senki. Eltűntek. Végig néztem mindenki szobáját, sőt még a pincét is, de nincsenek itthon. Most vagy az történt, hogy kimentek, amint kétlek, hiszen ilyen  időben csak és kizárólag az őrültek mászkálnak ki. A másik lehetőség sokkal borzalmasabb, de valószínűbb is, hogy elvitték Abby-t tanítani.
Rögtön kezembe veszem a telefonomat és Liam-et tárcsázom.
-Hallo?-veszi fel üvöltve.
-Hol a jó édes anyukámba vagytok?-reagálok rá én is hasonlóan, csak én nem a hangzavar miatt.
-Kocsikázunk egyet.-mondja kicsit késleltetve, de nyugodtan.
-Mi az, hogy kocsikáztok? Legalább egy rohadt cetlit írhattatok volna!-járkálok fel alá a szűkös nappalinkban.
-Jól van, na. Arra számítottunk, hogy mire megnyugszol, addigra haza érünk. De ne idegesítsd fel magad újra, igyál valami finomat egy óra és otthon vagyunk.-marad tökéletesen nyugodt borostás barátom
-Igyekezzetek.-fejezem be ennyivel a beszélgetést. Meg sem várom, hogy elköszönjön, csak kinyomom a telefont. Ezután pedig az asztalra dobom. Széttört. Mármint a telefon. Akkor annyira mégsem sikerült megnyugodni, mint szerettem volna.  Váll rándítva indulok vissza a szobámba. Nem izgat a telefonom, majd lesz másik. Annyit úgysem használom, mint az átlagos korom béli tinik. Pontosabban, akik tényleg annyi idősek, mint amennyinek én látszom.
A szobámban rögtön a szétszórt rajzokhoz lépek, és felszedegetnem őket. A nők mindig ismerős, de mégis ismeretlen arcuk van. Mármint, ha van arcuk, túl nyomó többségben, nem rajzolok arcot nekik. Miután újra összerendezve pihennek a fa asztalon, újabb lapot veszek magamhoz és engedem, hogy a kezemet a fantáziám vezesse.
Közel másfél óra kellett, ahhoz, hogy befejezzem, valamint a kóborlók is visszatérjenek az otthon melegébe. Legalábbis mindenképpen melegebb, mint a kinti idő.
-Zayn! Sikerült!-több be a szobámba Abby kopogás nélkül.
-Micsoda?-fordulok hozzá lassan. A látványtól újra sokkot kapok, ma már másodszor. Abby széttárt karokkal vigyorogva néz rám. Ja, és csupa véresen. A fehér trikója, a kék nadrágja, a karja, mindene. Még a haja is, igaz, azon kevésbé látszik, mert az alja amúgy is színes.
Ezek után nem kell elmondania, hogy mi történt. A kocsikázás, azt jelentette, amire először gondoltam. Elvitték Abbyt, hogy kedvére gyilkolászhasson.
-Gratulálok. Most menj és szed össze magad.-morgok rá, tán egy csöppet barátságtalanul, unottan és lenézően. Egészen azt hittem, hogy elég világosan beszéltem, a srácokkal. Miután Abby kihátrál a szobámból én is kifelé veszem az irányt, és a nappali közepén elkiáltom magam.
-Niall!-nem telik bele fél perc, még a srác a kiabálásom helyszínére nem ér.
.Tudom, tudom.-emeli fel rögtön védekezően a kezét. Úgy sejtem, hogy némiképp megijeszti a vérben forgó szemem. -Harry azt mondta, hogy nem fogod észrevenni, ha lelépünk a többiek benne voltak én meg nem akartam kimaradni.-hajtja le a fejét.
-Nem voltam elég érthető?-üvöltök rá.-Azt kértem, hogy MÉG ne engedjük vadászni, mert fiatal. Tanulnia kell, sokat. Nagyon, nagyon sokat.-fejezem be és elfordulok, majd visszaindulok a szobámba, ott nem zavarhat senki. Vagyis egészen addig ezt hittem. Abby úgy rohangált ki és be, ahogy kedve tartja. Minden apró dologért engem zaklat, pedig látja, hogy rajzolok.
A végeredmény egyik eddigi rajzomhoz sem hasonlít, de szép lett. Talán szebb, mint eddig bármelyik.
Ezt a művemet is a többire hajítom, majd a többiekhez indulok.
-Megnyugodtál?-veti rám ideges pillantásait Abby, oké lehet, hogy kicsit gorombábban küldtem el, mint kellett volna. Kérdésére csak egy bizonytalan bólintással válaszolok.
Az igazság az, hogy egy cseppet sem vagyok nyugodt, csak nyugodtabb. Ez sajnos néha nálam, napokba, vagy hónapokba telhet, de az évek során megtanultam kezelni. Ilyenkor keveset beszélek, és rengeteget eszem, ami nagyon nem tesz jót a készleteinknek. De ez még mindig jobb, mintha öldökölni kezdenék.
Durcásan vágom le magam, az egyetlen rám váró helyre és bámulni kezdek a foltot az asztalon. Senki nem beszél, csak bambul.
-Este?-szedi össze minden bátorságát Louis.
-Megyünk.-intézem el ennyivel, és tudomásul is veszik. Az órára pillantok, ami még csak 3 órát mutat. Ráérek, nagyon is ráérek. Gyűlölöm az unalmat, de ebben a helyzetben nem tudok mást tenni. A csapta két táborra szakadt, ami egy kicsit sem jó, főleg, hogy egyedül vagyok ötükkel szemben. Mindenki csendben ül a nagynak egyáltalán nevezhető helyiségbe, ahol lassan vágni lehetne a feszültséget.
Rendben van, hogy nem tudok vidámságot érezni, csak a kapszulák segítségével, de azért szeretem nézni, ha mások azok. Főleg, ha a barátaimról van szó.
-Liam, feljössz?-biccentek a lépcső felé. Jobb esetben megérti, hogy mit szeretnék, rossz esetben fent el kell magyaráznom.
-Persze.-fújja ki a levegőt néhány másodperc gondolkodás után. Nagy mosoly kíséretében lép be mögöttem a rozoga barna ajtómon. Csoda, hogy még egyben van.
-Mit érsz?!-pakolom ki elé az árút, amiből válogathat.
-Huh, ennyi van?-vonja fel a szemöldökét, miközben felvesz egy fekete dobozos bogyót. Csak szótlanul bólintok, majd kiveszem a kezéből, mert én már tudtam, hogy azt akarom. Dark Lights-a látás elhomályosul, majd elsötétül, de azon kívül, mindent ugyan úgy lehet érzékelni. Mintha egy álom lenne.
Liam értetlenül vizsgál, majd ő is bekap egyet, elhelyezkedik kényelmesen és ennyi. Mást már nem látok, csak barátom nyugodt lélegzését hallgatom.
Itt fekszünk kiütve, és ki tudja, hogy mennyi ideig fog ez még tartani.

1. fejezet (4)

4.rész

Eltűntek

   

"Élj gyorsan , szórakozz és légy egy kicsit csintalan. "

-Louis Tomlinson

A látvány ledermesztett. Itt állok, és bámulom a két láncot. Nem tudom felfogni.
A két srác élettelen teste lóg rajtuk. Akkor ezért volt csend. Közelebb lépek hozzájuk, hogy megbizonyosodjak arról, hogy meghaltak. Először Louis elé lépek, akinek a teste sokkal hűvösebb a megszokottnál, de hidegnek egyáltalán nem nevezném. Kicsit megpofozgatom sápadt arcát, de nem reagál. Niallel is megteszem ugyan ezt a mozdulat sort, de sem reagál rá sehogy.
Felfutok a lépcső feléig, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy ők sem tudnak olyan könnyen meghalni, mint ebből a csapatból senki sem.
    -Nagyon viccesek vagytok.-fordulok vissza hozzájuk. Két vigyorgó fiúval találom szemben magam.
-Valld be, hogy megijedtél.-nevet megállíthatatlanul az ír.
-Csak míg le nem esett, hogy nem tudok meghalni magatoktól.-lépkedek vissza hozzájuk és leveszem róluk az ólom súlyú láncokat. Louis azonnal  a pince padlójára kerül, és a hasát fogja a nevetéstől.
-Ez járt azért mert elfelejtetted, hogy itt vagyunk.-bólogat komolyan Niall, de szája sarkában bujkál egy kisfiús mosoly.
-Jó, hát volt egy kis probléma.-intem le őket, és most már velük indulok el a nappali felé.
-Zayn, mi ez a bűz?-fut elém Abby, akit érzékenyen érint a farkas barátaink kellemesnek nem mondható illata. 
-Szia, Niall vagyok.-nyújtja felé kezét az ír srác, hogy bemutatkozhasson.
-Abby.-rázza meg félve a várakozó mancsot, majd Louisszal is így tesz. Csillogó szemekkel mered rá, miközben úgy mosolyog, mint egy vadalma. Remélem nem szeret bele, nem tenne jót neki.
-Gyere, nézzük meg mit tudsz enni.-rángatom meg óvatosan a kezét, hogy elszakítsam egymástól a két tekintetet.
Elindulok a kicsit romos konyhánk felé. Na jó, az túlzás, hogy kicsit, mert a a fél fal ledőlt és ajtó sincs  rajta. Őszintén szólva örülök, hogy áram van ebben a romhalmazban.
    -Te ilyen vért iszol?-nézegeti a kezébe adott Rh-pozitívos  csomagot.
-Mivel embereket nem csapolhatok meg..-vonok vállat és kortyolni kezdem, kimerültem éjszaka.
-Hol van Kloé?-teszi fel az egyetlen olyan kérdést, amit nagyon szerettem volna elkerülni.
-Elkellet mennie.- fordítom félre a fejemet, hogy véletlenül se kelljen a szemébe néznem.
-Vissza fog jönni?-teszi fel a második tiltott kérdést.
-Nem, nem hiszem.-teszem le a kezemben lévő megmaradt folyadékot, és kikerülöm. Nem tudok a szemébe nézni. Egyszerűen nem megy.
    Az étkezőben Niall falatozik jóízűen, abból, amit mi főztünk a  délelőtt folyamán.
-Jó étvágyat.-veregetem meg a vállát miközben elhaladok mellette.
-Köszi, nagyon fincsi. Ki csinálta?-kérdezi tőlem teli szájjal.
-Abby, Liam és én.-mondom büszkén, hiszen az illata is jó. Mivel félig ember vagyok, ezért ehetek rendes ételeket is, de az évek során egyre kevésbé tesz jóllakottá.
-Ügyesek vagytok.-fordul vissza a púposan szedett tányérhoz, én pedig folytatom utamat a szobámba. Azaz csak folytatnám, ha nem ütköznék a lépcső felénél Louis-ba.
-Este megyünk valahova?-biccent az ablak felé, ezzel jelezve, hogy kint igencsak rossz idő van. Dörög villámlik és zuhog az eső, mintha dézsából öntenék. Pedig reggel még sütött a Nap.
-Kicsit később eldöntjük. Vigyázol Abby-re?-kérem meg, mert nem maradhat egyedül és Lou semmit nem tud, ezért esélytelen, hogy elszólja magát.
-Persze, de történt valami?-néz rám nagy kék íriszeivel, amiben általában játékosság csillog, de most egy kis aggodalmat is vélek felfedezni benne.
-Igen, fent van a Walking Dead következő része.-nevetek rá figyelem elterelés képpen.
Tudom, hogy nem hiszi el, hogy ez az egyetlen oka a nagy sietségemnek, de rám hagyja, amiért hálával tartozom. Mosolyogva veregeti meg a vállamat, majd Abby felé veszi az irányt, aki még mindig a konyhában ebédel.
    Baj az van, meg Walking Dead új rész is, szóval beültem a laptop elé és beütöm a mobil netünk kódját.
Ne is gondolkodjatok rajta, hogy mennyi ideig tartott megtanulni ezeknek a gépeknek a használatát. Lényegtelen is, mert mára minden elektronikus kütyüt biztonsággal kezelek. Még így 721évesen is.
    Már az 5. évad 2. részét nézem, mikor halk kopogást hallok az ajtómon.
-Gyere.-szólalok meg, de tekintve, hogy régóta nem beszéltem hangom a megszokottnál jóval rekedtebb és halkabb. Szerencsére Niall meghallotta és bedugja szőke kobakját az ajtómon.
-Zavarhatlak?-néz rám bizonytalan tekintettel.
-Gyere csak.-állítom meg a sorozatot, és a kép pont egy undorító zombi közeli képénél fagy meg. Kicsit elhúzom a számat, majd látogatómra szegezem kíváncsi tekintetemet.
-Beszéltünk Abbyvel. Nem, nem mondtunk neki semmi konkrétat.-teszi hozzá rémült tekintetem láttán.- Csak a vadászatokról érdeklődött.
-És?-nem értem mire akar kilyukadni, erről úgy tudom már Harryvel is beszéltek és teljesen jól fogadta.
-Velünk akar jönni, csatlakozni akar hozzánk.-hajtja le a fejét.
    Ha a csapatunkban valakit főnöknek lehet nevezni,akkor talán az én vagyok. Semmi ön jelöltség nincsen benne, de az ilyen kérdésekkel mindig hozzám fordulnak, talán ez köszönhető a koromnak is.
-Nem, ezt felejtse el. Nem jöhet velünk, ez veszélyes!-kelek ki magamból, és ahogy felpattanok az ágyról, lendületből felborítom a z éjjeli szekrénynek használt asztalt. A rajzok, amik eddig rajta pihenek, lassan szállingózva és néhol talán gyűrötten érik el a padlót.
-Mi is ezt mondjuk neki, de ő továbbra is vidáman köti az ebet a karóhoz.-üldögél még mindig nyugodtan Niall a fekete fotelben. Hirtelen eszembe jut, hogy milyen régen szereztem már őket, és mennyi gondot jelentettek néha. Ezek után persze a fejemben kiakadok Niall ír nyugodtságán, ami nekem is nagyon jól jönne.
-Menj most el Niall.- biccentek az ajtó felé. El is indul, de a küszöbről visszanéz rám.
-Ha jobban vagy gyere le, ezt muszáj megbeszélnünk.-mondjam, majd kilép.
Magamra hagy, de ugyan úgy érzem a mérhetetlen haragot, dühöt és félelmet.
    Nem szeretném, hogy baja essen, tudom, hogy idővel a segítségünkre lesz, de egyenlőre túl nagy a vér szomja. Veszélyes lenne magunkkal vinni, míg hozzá nem szokik a tubusos vérhez.
Emlékszem én mennyit szenvedtem egy-egy gyógyuló végtaggal vagy csonttal, mert egy idősebb vámpír jóval erősebb volt nálam. 
Most, hogy én már átéltem tudok neki segíteni, ezért nem engedem, hogy elkövessen ugyan azokat a hibákat.
A testem minden egyes részén vannak sebhelyek, emlékeztetnek, de most már tudom, hogy nem lett volna nehéz elkerülni azokat a dolgokat. Ennyivel könnyebb dolga van Abbynek, már feltudom készíteni a picike részeltekre.
    Mire végig érek gondolataimon a bennem levő düh, szinte teljesen eltűnik, ezért neki indulok a lépcső soroknak, hogy megkeressem a hangokat. Vagy a nappaliba vagy a konyhába kell irányítanom lépteimet, ez attól függ honnan szűrődnek ki hangok. De legnagyobb meglepettségemre jelenleg sehonnan...

   

1 fejezet (3)

                                                   3. rész

                                                           Az első sokk

   

 "Az élet kemény , de ha nem lenne az , akkor hol lenne a kihívás ?"

(Zayn Malik)

Ahogy a bár pultnál ülök és már a sokadik nagyon erős piát gurítom le még jobban belemerülök a gondolataimba.
Abby itt maradt a gondjaival és velünk. Miért nem tudom megölni, vagy megbízni valamelyik srácot, hogy tegye meg?
    Harry közel másfél órája foglalkozik a fiatal vámpírral. Nem megy, nem tudok dönteni. Meg kellene ölnöm, de úgy érzem még hasznunkra lehet.
-Minden oké Zayn?-lép mellém Liam, akinek nyilván feltűnt az őrlődésem.
-Ja, Abby-t haza visszük magunkkal.-vágom az asztalra a poharat, bár a bömbölő zenétől ebből semmit nem lehet hallani.-Most!-pattanok fel mellé és biccentek Harrynek, hogy hozza a csajt is.
A srácok kételkedve néznek rám, de Harry boldog is. Új prédát szereztem neki.

    -Miért hoztuk haza?-esik nekem Liam már a saját nappalinkban.
-Nem tudom! Sejtésem sincs. Csak úgy érzem még szükségünk lehet rá.-reagálok hasonlóan, de suttogva, hogy a szobában békésen alvó lány ne ébredjen fel.
Az idősebb vámpírok már nem alszanak, de ő még nagyon fiatal ezért szüksége van rá. A szervezete még tartalmaz emberi vért.
-Szerinted Louis és Niall mennyire fog megvadulni, ha rájönnek, hogy új tagot hoztunk? Abby óriási kockázatot jelent.-kiabál rám miközben a pince ajtajára mutat. Ő nem törődik azzal, hogy más alszik, viszont igaza van. Ebből a szempontból nézve ez nagyon nagy felelősség.
-Oké elismerem, ebben igazad van. Viszont Kloét megöltük.. egyedül maradt.-nézek rá, vagyis mélyen a szemeibe. Igaz rá nem hat ez a vámpíros-bűvölés, de így azért könnyebben megérti a helyzetemet.-Ha mi is elhagyjuk meghal.
-Nem ez lenne a lényeg? Akkor nekünk kevesebb gondunk lenne.-jelenti ki még mindig határozottan.
-Fejezzétek be! Itattok és álmosak vagytok.. pontosabban Liam, te álmos vagy. Menj aludni, te meg csinálj valamit az éjszaka folyamán..Sziasztok.-lép közbe Harry is a beszélgetésbe. A köszönése után hátat fordít nekünk, és felszalad a rozoga lépcsőn.
Liammel csak magunk elé meredünk, nem tudjuk, hogy most mit kéne tenni. Pedig nyilván való, azt amit Liam mondott. Felmenni a szobánkba és pihenni.
Néhány perc habozás után én is megindulok, ahogy mögöttem Payno is. Az ajtóban elmorgunk egymásnak egy "Jó éjt"-et és elvonulunk.
    Az ágyamon fetrengek csukott szemmel, ilyenkor azt kívánom bárcsak tudnék aludni. Kiskoromban tudtam, mert fejlődtem, de mikor ez befejeződött az alvás örömének is vége lett. Pedig nagyon szerettem.
    Borzalmas hangzavarra nyitottam ki a szemem, valamikor reggel hét körül. Melyik idióta kel fel ilyen korán, főleg, hogy kettőkor értünk haza.
A hangok a földszintről jöttek, és akkor sem nyugtattak meg, mikor már a lépcsőn kullogtam lefelé. A tegnapi ruhámba, hiszen egész eddig csak feküdtem.
    -Liam! Ezt nem hiszem el! Tudod, hogy még új vagyok..nem bírom a vér szagát és látványát sem!-hangzik fel Abby hangja kétségbe esetten, mikor a konyha ajtaja elé érek.
-Mi történik itt?-lépek be nyűgösen a konyhába.
-Liam reggelit akart csinálni, de az helyett majdnem félbe vágta a kezét. -magyaráz hevesen Abby.
-Dehogy vágtam!.-ellenkezik rögtön Liam is.
-Li, ez nem játék mutasd!-lépek mellé, hogy szem ügyre vehessem sérülését. a friss vér szaga megcsapja az  orromat és egyre nagyobb késztetést érzek a megrostokolásra.
Szorosan behunyom a szemem, hogy csillapítsam a vérszomjam, viszont ez csak néhány perc elteltével valósul meg.
-Nem fogok bele halni, és mivel a testem tele van a te fajtás vérével rohamosan javul az állapotom.- integet a sérült kezével, ami már majdnem, hogy teljesen begyógyult.
-El is felejtettem.-fújom ki a levegőt nyugodtan és beállok melléjük, hogy összeüssünk valami ételt.
   
    -Csak ti hárman laktok itt?-kérdezi tőlem Abby, akivel éppen az ebédhez terítettünk.
-Louis és Niall!-jut eszembe a két jó madár, akit egész este a pincébe száműztünk, ezért ő nem tudhat róluk.
Lerakom ami a kezemben van. és nagy sebességgel rohanok fel a szobámba.
Hova is raktam? A szürke melegítőmben volt..de annak a zsebébe nincsen. Akkor viszont az előszobában lesz.-gondolom végig a helyzetet és sokkal kevesebb lelkesedéssel, de azért tempósan sétálok vissza, hogy kiszabadíthassam a fogságban lévő barátaimat.
Abby még mindig a nappali és étkező résznek használt helyiségben áll és furcsán méreget mikor kinyitom a pince ajtót, ahol legalább ötven lépcső tárul elém.
Továbbra sem rohantam sehova, mert ők most már megvárnak, viszont feltűnt a nagy csend. Ilyenkor általában óriási hangzavarral szoktak várni.
Viszont, most még a légy zümmögését is rendesen lehetne hallani.
    Gondolataim társaságában érek le a lépcső aljához, ahol minden fejemben lévő dolog megfagy. Ha a vámpírok kaphatnak sokkot, akkor biztos, hogy most sokkot kaptam.

1. fejezet (2)

1 fejezet-2.rész

Vadászat

"Az élet nem mp3, ahol azt játsszák, amit te akarsz, de az élet rádió, ahol azt élvezed, amit éppen játszanak." (Zayn Malik)












-Helló,  bemehetünk?-nézek mélyen a szemébe, hogy megértse mit akarok.
-Természetesen.-bólint, miután  visszaszűkül a pupillája.
    Harry és Liam vigyorogva sétál a több tíz méteres sor mellett, élvezik a helyzetet. Na nem mintha Harrynek sokkal tovább tartott volna.
    Bent még több részeg és drogos ember fogad minket.
A pia és a különböző kábítószerek szaga keveredik a levegőben, ami elég undorító hatást kelt bennem. Nem vagyok egy jó kisfiú, ez tény, de van ami nekem is sok.
    Alig négy métert tettünk meg, eddig. Legalább 7 piros szemű ember táncikál, viszont csak kettő öklendezik Harry szagától. Egészen pontosan a fokhagymáétól. Tényleg borzalmas.
    Mindkettő lány, utálatos dolog lányokat ölni, de ezzel jár, hogy nem csak férfiak lehetnek vérszívók.
Ráadásul újszülöttek, ezt a tekintetükből lehet megállapítani.
    Odalépek az egyik kétségbeesett csajhoz, és mozogni kezdek vele ritmusra.
-Te is vámpír vagy.-szólal meg pár perc után.
-Igen.-bólintok unottan. Nem jó dolog áldozatokkal beszélgetni, de mégsem rángathatjuk ki innen. Feltűnő lenne.
-Meddig tart ez az elviselhetetlen szomj?-mondtam, hogy újszülött.
-Változó, valakinél pár nap, de másoknál évekig is elhúzódhat.
-Remek.-fújja ki a tüdejében tartott levegőt mérgesen. Az agy kerekeim forogni kezdenek, hogy vajon ő is a "csoportba" tartozik e. Csak egy féleképpen tudhatom meg..
-Hány újszülött lett még?-szegezem neki a kérdést. Elég butának tűnik ahhoz, hogy eláruljon mindent, amit tudni szeretnék.
-Sejtésem sincs, amint elég erős lettem megpattantam. Gyűlölöm a vért, rosszul vagyok tőle.-szép kis vámpír az ilyen, ha nem barátkozik meg azzal, hogy a vér számára továbbra is életet ad, akkor néhány napja van hátra.
-Egy italt?-biccentek a pult felé. Megszomjaztam, és kezdem megunni ezt az egyhelyben lötyögést.
- Köszi.-indul meg az előbb mutatott irányba.
-Mit kérsz?
-Valami alkohol menteset.-gondolkodik el.-Amúgy nem egyedül jöttem, valahol itt van Abby is.-néz közbe még én kikérem az italokat. Persze a rengeteg tolongó és részeg ember között nem veszi észre.
-Majd később megkeressük.-ajánlom fel neki nagy lelkűen. Még ha lenne lelkem..-Mi a neved?
-Kloé.
-Nos Kloé, mit tudsz még mesélni nekem az átváltoztatótokról?
-Igazából nem sok mindent. Ednek hívják, fekete haja van és mindig más színű a szeme.-emlékezik vissza a nem rég történt eseményekre.
-Mint minden vámpírnak.-kacsintok rá.
-Most az enyém milyen?-tágítja ki szemét és kíváncsian várja a válaszomat. Mintha a neon fények között olyan könnyű lenne megmondani.
-Mivel még csak néhány hónapos lehetsz, ezért gondolom piros.-a fiatal vámpírok szeme a vérre vágyás miatt piros. Legalábbis azoknak, akikkel eddig találkoztam.
-Tegnap előtt voltam fél éves!-jelenti ki büszkén.
-Egy már nem leszel.-suttogom magam elé, hogy ne hallja, de nem is velem van elfoglalva, hanem egy lánnyal aki éppen Harold barátommal táncol.
-Ő Abby, atya ég! Hogyan tudott összeszedni egy ennyire jó pasit?!-ámuldozik. Ó, ha tudná a tervünket, biztosan nem lenne ilyen szinten elájulva tőle.
-Szóval, ha jól értem, akkor én nem vagyok elég dögös?-húzom fel kérdőn az egyik szemöldökömet.
-De..vagyis nem..-zavarodik bele mondandójába, mire felnevetek.
-Hagyjuk, megyek beszélek Harryvel, várj még itt.-indulok göndör hajú barátom felé, de azért visszanézek, hogy láthassam, ahogy Kloé álla leesik.
    -Beszélhetünk?-lépek Harry mellé.
-Persze.-biccent, hogy menjünk kicsit arrébb.
-Ő ott Kloé, szép meg minden, de borzalmasan buta, ráadásul újszülött.-közlöm vele.
-Segítsek?-sandít rám fél szemmel, még a másikat az előbb említett vörös csajra szegezi. Arcán látom, hogy nem éppen arra gondolt, ami kellett volna.
-Köszi, menne egyedül is, de meg kell ölnünk.-mosolygok rá kedvesen.
-Nem tűnik veszélyesnek..-fordít hátat neki, vagyis helyet cserélünk.
-Nem?!-nézek kérdőn Harryre, majd Kloé irányába biccentek.
-Segítek.-tapogatja a fekete inge alá rejtetett karót.
Abby sem marad őrizetlenül, Liam próbál vele táncolna. Tényleg csak próbál, de  ő  mégis hol a fenében volt az előbb?
-A, helló. Kértek?-tolja felén a srác véres nyakát. Tényleg nem veszélyes...
-Köszi, nem élek ilyenekkel.-rázza Harry a fejét, de ezer wattos mosolya továbbra is az arcára fagy.
-Akkor mivel táplálkozol?-kerekedik ki a lány szeme és közelebb tántorog Harryhez. A srácnak nem lehetett alacsony a vér alkohol szintje. Ráadásul Harold fél perce sincs itt és máris felfedte emberi mivoltját.
-Hát nem vérrel, és főleg nem emberivel. -suttogja, de ebben a hangzavarban az ordítás számít annak.-Ki jössz velünk?-kacsint rá, amitől persze elolvad. Jó taktika.
Kloé, egy óriásit nyel és bizonytalanul bólint.
    A hátsó ajtót használjuk, ami, ahogy az lenni szokott egy sötét sikátorba vezet. Harryvel a lány háta mögött maradunk, és társam egy váratlan pillanatban megöleli. Kloé persze, rögtön megörül és csak akkor esik pánikba mikor elé sétálok karóval a kezemben.
-Mit akartok?-pislog nagyokat.
-Nem fog fájni..sokáig.-nevet gonoszan Harry a fülébe, majd bólint és én átszúrom gyenge testén a fa darabot.
    A fiatal lány teste élettelenül hullik a földre, ami hirtelen rossz érzéssel tölt el. Vagy inkább egy megérzéssel.
-Köszi, a másikat majd később.-bámulok a nyíló ajtóra ahol Liam lép ki, de amint meglátja, hogy nemlegesen rázom a fejem visszatuszkolja Abbyt. Remélhetőleg nem látott semmit.
    Tudom, hogy holnap legalább ötezer kérdésre kell majd választ adnom, de nem érdekel . Ez olyan vámpír dolog. Abbyt, ma nem ölhetjük meg.

1. fejezet (1)

1 rész-Rabságban

 

"Tanulj a tegnapból , élj a mának és reménykedj a holnapban." (Zayn Malik)

   


















Csendes nyári nap. A szobám fogságában, legalábbis nap közben. Hiába fedeztek fel, már minden féle kütyüt, hogy kimehessünk a Napra, én nem hiszek bennük.
Próbáltam már, a Nap úgyis szétégette a bőrömet és alig vártam, hogy árnyékba érjek.
Ilyenkor- ha sokáig marad a jó idő-, a srácok gondoskodnak rólam.
Miattam költöztünk Londonba, itt sokszor esik és szinte mindig be van borulva. Kivéve most. Lassan egy hete tűz a Nap. Az éjszakai élet pedig túl pörgős, hogy vadásszunk, vagy egyáltalán kitegyem a lábam innen.
Ne értsétek félre, nem finnyás vagyok. Egyszerűen nem tudom elviselni az ilyen éjjeleket, főleg mivel semmi különleges dolgunk nincs.
Megpróbáltunk vadászni, kis híján mi haltunk meg. A fiatalok mostanában nagyon rákaptak a színes lencsékre-természetesen főként a pirosra-, ezért még nehezebb.
    A vérszívókat szemükről és fogukról lehet legkönnyebben felismerni. Na most..ha nem nyitják ki a szájukat, akkor marad a szemük.
Mielőtt rájöttek volna a szem-szín változtatásra könnyű dolgunk volt, csak besétáltunk és figyeltünk. A tűzpiros íriszek szinte rögtön lebuktatták őket.
Legalább is  addig az éjszakáig.
    Kicsalogattuk a vámpírnak hitt lényt, de mielőtt megöltük volna felfedte valódi énjét. Egy ember. Vörös lencsékkel.
Elfeledtettük vele az incidenst és elengedtük.
    Közel egy hete nem ettem semmit, este elkéne mennem a közeli vér bankba, de múlt hónap óta nagyon megcsappant a készletük.
Ebből is sejtjük, hogy rengetek újszülött érkezett a városba. Ők még nem elég erősek, hogy élő embert csapoljanak meg, ezért kapnak tubusos vért.
 A semminél többet ér, de az igazit meg sem közelíti.
    -Zayn!-kiabál valaki az ajtóm elől.
Gyorsaságomnak köszönhetően ott termek és kitárom látogatóm előtt az ajtót.
-Liam?!-hunyorgok rá, mert a hirtelen betörő fény megvakít.
-Hoztam neked enni, hogy nehogy legyengülj. Holnap elvileg már jó idő lesz.-azaz rossz,.
-Ja, egy hete ezt mondogatják. Bejössz?-állok arrébb, hogyha szeretne beléphessen.
-Kösz.
-Én kösz, haver. Kezdtem éhen halni.-nevetek fél és néhány másodperc múlva Liam is velem nevet.-Kérsz valamit?
-Mid van?-húzza izgatott mosolyra a száját.
-Bogyók és pia.-milyen izgalmas, nemde? Drogos-piás vámpír, és haverja, aki ember.
-Idd meg, aztán meglátjuk.-szemlélte a kapszulákat.
    Pozitív , a kedvencem. Minden kortyát kiélvezem és érzem ahogy testem új erőre kap. A végén pedig úgy érzem, mintha egy egész hadsereggel elbírnék. Persze ez közel sem igaz.
    -Megittad már?-sürget az ember.
-Ja, választottál?-nézek rá, szemeim minden bizonnyal vörösen izzanak, ezért hátrál néhány lépést.
-Félelmetes vagy!-közli velem remegve. Soha nem látott még inni, mindig csak letette és elment.
-Tudom, meg van?-kérdezek rá még egyszer elterelés képpen.
-Az a színeset választom.-bök a bogyóra.
-Rainbow, csodálatos élményben lesz részed.-ez a drog elszínesíti a látást és mindent a szivárvány színeiben látsz. Hihetetlen, de így van. Úgy érzed, mintha minden a te akaratod szerint lenne, ezért, akár az ablakon is kiugrasz, abban a hitben, hogy tudsz repülni.
    -Ez rohadt jó! Én vagyok superman!-kiabál néhány perc elteltével barátom, mikor elkezd hatni a gyógyszere. Idő közben én is bevettem egyet, nem nagy dolog. Csak jól érzem magam tőle.
-Azért ne próbálj meg repülni, te nem tudsz denevérré változni.-figyelmeztetem halandó mivoltára. Persze én sem tudok bőr egérré változni és szelni az eget, de sokan ezt hiszik, és ide illő volt.
Inkább levágja magát a fekete fotelembe, s onnan élvezi a gyógyszer hatását.
    -Miért nem iszol emberi vért?-szakítja meg a csendet.
-Azt iszom.-a vér bankban emberi vér van, csak elrakják.
-Úgy értem igazait. Engem is simán megölhetnél..még sem teszed.-rázza értetlenül a fejét.
-Nincs rá szükségem, a tasakos vér életben tart. Szóval még az van, nem fogok ártatlan emberekből vacsorázni.
-De számodra én a világ legrosszabb embere lehetek. Ölöm a fajtádat!
-Ne felejtsd el, hogy én is ezt teszem.-emlékeztetem erre az apró részletre, ami elég fontos.
-Ez igaz, de miért? Családi hagyomány?
-Mondhatjuk úgy is. Nagyapám vámpírvadász volt, Apám meg vámpír.
-Szélsőségek.-ingatja fejét bosszúsan. A szemén látszik, hogy rengeteg kérdése lenne még, de nem teszi fel őket. Ezt értékelem, mert utálok a múltamról, valamint a családomról beszélgetni.
-Zayn! Kopognak!-szólít fel Liam. Mostanában eléggé elmerülök a gondolataimban.
-Most ki jött?-nézek furcsán az emberre. Rajta kívül nem nagyon szoktak hozzám jönni, vagy legalább is nem kopognak.
    Újra az ajtónál termek, hogy megnézhessem új látogatómat, szőke hajú és kék szemű ír srácot.
-Mi történt?-kérdezem tőle félve, mert remeg és szemei vérben úsznak.
-Teli Hold lesz és már most rosszul vagyok, Louissal együtt.-ordítja kétségbe esetten, mondjuk szerintem csak sima beszédnek szánta.
-Nyugodj meg, segítek. Menjünk le!- Utunkat a pincébe vesszük és Liam is velünk tart.
-Szedjük fel a hibrid srácot is.-biccent a kanapén görnyedő fiú felé. Niall és én óvatosan közre fogjuk, mert, ha a hibridünk bevadul csak mi ketten tudjuk megállítani.
Veszélyes vele együtt élni, de mivel ő is csapattag megtanultuk kezelni az ilyen estéket is.
    A pincébe érve mindkét srác elfoglalta a helyét, bár Niall már nem tűnt túl veszélyesnek. Nála még csak a hullámok vannak meg.
-Siessetek!-zörgeti meg a láncát Louis. Mellélépek és pár rutinos mozdulattal az  öt centi vastag láncok rabságába zárom.Próbáltuk a szobájukba csukni őket, de Niall három perc után tört ki onnan megcélozva a hűtőt. Még jó, hogy emberekben vagy bennünk nem tettek kárt, ezek után, viszont nem csoda, hogy teljes együtt működéssel lépnek a láncok közé.
-Köszi.-szűri fogai közül Lou, mert már a beszéd is nehezére esik.
-Te jössz.-lépek Nialler mellé.-Bár most nem tűnsz veszélyesnek.
-Ne kockáztassunk.-rakja fel magára az egyik karperecet, majd felém nyújtja másik kezét, hogy folytassam.
-Hozz valami kaját, farkas éhes vagyok!-kiabál utánam, mikor már a lépcső felénél járok.
    Felszaladok a konyhába, hogy ír barátunk nehogy éhen haljon a fogságban, bár tudom , hogy erre semmi esély. Rengeteget evett. Ma is. Összeütök neki néhány egyszerű szendvicset majd visszasietek.
-Tessék.-rakom le elé, de ő csak bámul rám nagy kék íriszeivel.
Ja, hogy leláncolva nem tud enni.-Nem megy szöszi?-húzogatom előtte a tényért, ami alapból hát borzongató hangot ad ki, de az ő farkas érzékeinek őrjítő lehet.
-Ne szívass, oké?-néz fel rám a tányér követéséből. Szemi teljen sötétek, és a hangja is teljesen más.
    Gyorsan kinyitom az egyik bilincset, ő pedig úgy esik neki az ételnek, mintha egy hónapja egyáltalán egy falatot sem ehetett volna.
Niall alapból sokat eszik, de ilyenkor főleg nagy étvággyal rendelkezik. Szerintem egy McDonald's napi étel mennyisége sem lenne elég neki.
-Készen vagy?-nézek vissza rá pár perccel később, mikor már majd nem a tányért nyalogatja.
-Ahha, köszi.-emeli vissza a kezét. Soha nem kötöttek még le ugyan abba a pózba 1óránál  tovább, de az is borzalmas volt. Nekik közel 24 órát kell kibírniuk így.
    Felmerülhet a kérdés, hogy ha minden honnan le kell lépnünk akkor visszük magunkkal az eszközöket is?! Igen. Sajnos muszáj, mert ezek nagyon ritka holmik. Bár ez a repülőkön néha problémásabb, kénytelenek vagyunk megoldani.
Liam és Harry, akit megjegyzem jó pár napja nem láttam, de nem akarom tudni, hogy hol volt, a kanapén vártak. Nem teszek szemre hányást nekik,a miért nem jöttek le velem. Ők végtére emberek, ráadásul én sem szívesen járkálok le hozzájuk. Még jó, hogy ez csak egy éjszaka náluk.
    -Valami ötlet, hogy mit csináljunk ezen a dög meleg, de azért csodálatos nyári éjszakán?-teszi fel a kérdést Harry.
-Itthon tervezel lenni?-tettetek meglepettséget.-Amúgy már nem sokáig lesz ilyen idő. Estére óriási vihart jósolok.
-Akkor vadászni kéne, tuti van egy új csoport. Értem én, hogy az első pár hónapban elviselhetetlen a vér szomj, de a mennyiség, ami eltűnt az elég lenne egész Londonnak. -hadonászik Liam a kezével, ami elég viccesen néz ki.
-De hogy szúrjuk ki a valódi vámpírokat?-utánozza Harry, Liam mozdulatait.
-Liam ezüsttel, te pedig fokhagymával.-mutogatok rájuk.
-És ön vámpír uraság?-húzza fel kíváncsian szemöldökét Li.
-Mivel köztudottan nem bírom egyiket sem, tőlem egy szépen kidolgozott karót kapnak egyenesen a szívükbe.-húzom gonosz mosolyra a szám.
-Sajnálnod kéne a fajtádat..pusztul!-nevet értetlenül Harry.
-Egyszer már elmondtam nagy vonalakban, hogy mi történt-váltanak át szemeim vörösbe, és érzem, ahogy testemben szétárad a méreg.
    Ez is egy érdekes dolog, mert például a haragot érzem, viszont a boldogsághoz már kellenek a kis piruláim.
-Nyugi haver, mikor indulunk?-hátrál tőlem egy kicsit.
-Fél tizenegykor, a szokásos öltözékben-engedem el megfeszült karomat, aminek hatására szemem is világosodik.
    Este hét óra van, ami az jelenti, hogy rengeteg időm maradt, szóval megnézek egy filmet, vagy felhozok egy csajt.
A filmet választom, mert péntek lévén az összes fincsi csaj készülődik az esti buliba.
A polcomhoz sétálok és megnézem az első, vagyis idő rendben az utolsó filmemet. Lucy, még nem láttam, csak feldobtam.
    -Mit nézünk?-ront be a szobámba a másik két srác.
-Hát én mindenképpen Lucy-t, ti nem tudom.- fordulok feléjük, de addigra ők már az ágyamon keresik a megfelelő pozíciót. Szóval együtt filmezünk, jó tudni.
   
    Ritka eset, mikor Harry betudja fogni a száját 10 percnél tovább, de ez most ilyen volt. Hazza másfél órán keresztül csendben meredt a tévém képernyőjére.
-Skacok!-lengetem meg szemük előtt a kezem, mikor már a stáb lista megy, de még nem mozdulnak. Persze erre mindketten riadtan néznek rám.-Menjetek készülődni, meg enni. Már fél kilenc van.-magyarázom nekik, de ők csak egyenletes léptekkel sétálnak ki a szobámból és kételkedek benne, hogy az idő alatt egyáltalán pislogtak-e.   
    Én a konyha felé veszem az irányt, hogy újra egyek és a két zombinak is készítsek valamit. Például két üveg vámpír vért.
Leülök a bár pulthoz, mert sokkal kényelmesebb így enni, mint a konyha közepén állva, és lassan kezdek kortyolni a már kihűlt folyadékból.
-Van még erőnk?-ugrik le Harry az utolsó néhány lépcsőfokról.
    -Van, oda raktam a konyha szekrényre.-pillantok a konyha órájára, ami lassan a fél tízet mutatja. Jól elszaladt az idő, mintha még csak most ültem volna le enni.
-Felmentem!-kiabálok a srácoknak, hogy ne keressenek, bár ahogy látom nem hiányoznék nekik, mert nagyon el vannak foglalva az ivással.
A szobámban bele vetettem magam a szekrényembe, hogy valami buli ruhát keressek. Tökéletes ruházatot találtam ki, már csak meg kell találni a hozzávalóit. A fekete farmerem hamar a kezembe is akadt, de a lila pólóm sehogy nem akart elő kerülni.
-Zayn megkapom a..-lép be a szobába Liam, de gondolom meglepte, hogy egy szál fekete farmerben kutatok, szinte teljesen bebújva a szekrényembe.
-Mit kérsz?-bújok egy kicsit kijjebb.
-A fekete full cap-edet.-mondja-te mit keresel?
-Azt a pólót, de mindegy húzom a feketét.-nevetek, mert tudom úgysem lenne hajlandó levenni. Nem éri meg veszekedni.
Odaadom neki a sapkát, amit magának is levehetett volna, és egy köszönöm után távozik a szobámból.
Beleugrálok rendesen a nacimba és becsatolom az övet, mert képes lenne vámpír ölés közben leesni rólam.
Ezek után a fürdőbe vonulok, hogy megcsináljam a hajam. Csak nekem van saját fürdőszobám, de csak azért, mert a többiek nem vállalták, hogy másfél órát várjanak rám, pedig szerintem ez nem is olyan sok.
    A végeredmény tényleg nagyon jó lett, úgy nézek ki mint egy 21 éves. Jó végül is annyi vagyok... 721.
Az óra kereken 22.30-at mutat mikor leérek, de a társaimnak még semmi nyoma.
Csak érdekes hangokat lehet hallani a lépcső tetejéről. Na jó, pont úgy hangzik, mintha valaki óriási erővel kapaszkodna bele a fa korlátba, ami recsegve törik össze érintése alatt.
    -Mi van veletek?-pillantom meg a srácokat, akik csak nagy nehézségek árán érnek mellém.
.-Szerintem kicsit több vámpírvért ittunk, mint kellett volna.- áll meg vigyázzba Harry, hogy nehogy kárt tegyen még valamiben.
.Oké, meddig fog tartani ez? Semmit nem tudok úgy megfogni, hogy ne törne össze.-bosszankodik Liam, elég jogosan.
-Egy darabig még biztos, tudjátok a mi vérünk beépül a tiétekbe és majd csak akkor múlik el ez, mikor kitisztul a szervezetekből. De ne aggódjatok megszokható.-mosolygok rajtuk jó kedvűen.
-Megszívtuk Nialler, te vezetsz Zaine.-dobja nekem a kulcsot Harold, de elméretezi a méretet, így nemes egyszerűséggel átdobja az ajtón található ablakon.
-Holnap elrendezzük.-legyintek rá, és előre engedem őket, hogy biztonságban tudjam a házunk többi részét.
    A sötétített ablakú kocsiban oda adom neki a fegyvereiket, valamint egy-egy műanyag poharat.
-Mit csinálja vele?-bosszankodik már megint Hazz.
-Próbáld meg nem összenyomni, Red Kingben nem hiszem, hogy örülnének, ha össze törnéd a poharakat.-indítom be az autót és a helyes irányba indulok.
    Húsz perccel később, már a parkolóban keresek valami normális helyet. Ennyi idő alatt a srácok is begyakorolták a finom mozdulatokat.
-Itt rengetegen vannak! Rohadt nehéz dolgunk lesz..-rázza a fejét Liam, és igaza van. Kint legalább háromszáz ember és vámpír várja, hogy bejuthasson.