Verseny, vagy harc?
Zayn Malik
Melanie távozása után Abby szenteli figyelmét Louisnak. Enyhén zavaró, hogy néha dünnyög valamit az orra alatt, de közben elbambul. Valószínűleg aggódnék érte, ha nem tudnám, hogy még nagyon fiatal. Pont ezért kell oda figyelni nagyon az étkezésére is, nehogy véletlenül megtámadja a házban tartózkodó egyetlen embert, aki Liam. A másik Harry, aki úgy, ahogy embernek nevezhető, de nincs veszélyben, tekintve, hogy éppen azt a lányt fuvarozza haza, akit én néztem ki magamnak. Erre a gondolatra érzem, ahogy agyamat elönti a méreg, és-bár én nem látom-a szemem is pirossá válik.
Gondolat elterelés képen előszedek egy zacskó vért, majd, hogy egy kicsit jobban nézzen ki áttöltöm egy fekete virág mintás pohárba.
-Abby- szólítom meg halkan, de erőteljesen, és ezzel el is érem, hogy nem a mélyen alvó fiút nézze.-A vacsorád.-nyújtom át neki a poharat.
-Köszönöm, de akár hívhatnánk reggelinek is.-bök fejével az óra felé, aminek a mutatója a számlap négyes száma felé közeledik. Nem is vettem észre, de nagyon elszaladt az idő.
Mivel Abby visszafordult Loui-hoz, én a lépcső felé veszem az irányt, és bezárkózok a szobámba, hogy lerajzoljam a fekete hajú szépséget. Nem tudom, hogy látom e még valaha, vagy ez volt az első és az utolsó alkalom is, de ha megakarom örökíteni, akkor azt most tudom megtenni. Most még élénken él a fantáziámban.
Felmerülhet a kérdés, hogy miért nem keresem meg facebookon, twitteren vagy a többi ilyen közösségi oldalon. Azért mert egész egyszerűen utálom őket. Lehet, hogy megteszem majd, de jelenleg az a legfontosabb, hogy lerajzoljam a legerősebb képet, ami a szemem előtt lebeg.
Ráadásul így használhatom valamire az emlékező képességemet, ami nem arról szól, hogy mennyi embert vagy más lányt öltem már meg. A legjobban az ártalmatlanokat sajnálom, akik nem tehetnek semmiről, egyszerűen csak rosszkor voltak rossz helyen, és ezért kellett meghalniuk.
Melanie nem tűnik ilyennek. Szerintem nagyon nehezen ölne meg egy legyet is, nemhogy valami ember nagyságú élőlényt. Igaz, az is zavaros, hogy miért képességeként jelölte meg a vámpírvadászságot, én azt sokkal inkább tekintem foglalkozásnak.
Ez a lány túl rejtélyes, és én tudni akarok mindent róla. Tudni akarom a titkait, olyanokat is amiket senkinek nem mond el, a tetoválásának a jelentését, ami a nyakán kandikált ki haja alól. A kedvenc számát, amit csak egyedül, otthon énekelget. És az összes hangulatát, ha boldog, miért boldog, ha szomorú, akkor mért szomorú.
Ha Harry haza ér kifaggatom egy kisit, úgy 30 évvel ezelőtt volt már egy vitánk és nem szeretnék megint haragban lenni vele 10 évig.
Harold nem is várat sokáig magára, alig egy órán belül megfordul. Ez azt jelenti, hogy Melanie nem lakik túl messze.
Ott hagyom, a -még- nagyon kezdetleges rajzomat, és elindulok elé, hogy elbeszélgessek vele.
-Reggel Zayn.-ásítja.-Reggel elmesélek mindent, de most aludnom kell.-topog fel a lépcsőn mellettem. Túl jól ismer, ezért tudja, ha csak egy egyszerű melegítő alsóban, csupa grafitosan mászok le azért, hogy beszéljek vele, akkor fontos dologról van szó. Máskülönben nem hagyok félkészen egy képet.
Most, hogy mindenkit a helyén tudhatok leballagok a konyhába. Ha már úgyis felfüggesztettem a rajzolást, akár később is folytathatom, ezért a hűtőhöz sétálok. Magamnak nem veszem a fáradtságot, hogy kitöltsem egy normális pohárba, csak úgy ahogy van harapok rá két lyukat és szürcsölni kezdek.
Még mindig úgy tartom, hogy ülve kényelmesebb falatozni, de ezúttal nem a konyhában ülök le, hanem kimegyek a nappaliba, és a Louis mellett álló fotelba vetem bele magam.
Abby valószínűleg úgy gondolta, hogy mivel az ember, akire vigyázni a kellett mélyen alszik, elmehet és szabad foglalkozása van. Nos, jól gondolta, de ezért én a fiú mellett maradok az evés után is, hogy véletlenül se történhessen semmi ennél komolyabb probléma.
Szerencse, hogy nekem nincs szükségem alvásra, Abbynek még van, mert szervezetében még mindig található emberi vér.
Néha hallom, ahogy valaki kijön a szobájából, bemegy a mosdóba, majd visszamegy a szobájába.
Louis bámulása egy óra elteltével kezd pokoli unalmassá válni, ezért zsebemből előkeresem a telefonomat és nyomkodni kezdem. Sok játék van letöltve rá, bár nem tudom minek. Kiválasztom a legviccesebbet, ami a Killet Bat nevet viseli. A lényege az, hogy egy virtuális asztalra, sok virtuális finomság van kipakolva és a rájuk szálló virtuális legyeket le kell csapni a virtuális légycsapónkkal.
Butaság az egész, mégis annyira belemerülök, hogy riadtan kapom fel a fejemet, mikor Louis néha mocorog, felnyög, majd alszik tovább. Izgalmas éjszakai program.
Hajnalban, mikor a Nap első sugarai már eléggé megvilágítják a nappalit Harry baktat le a lépcsőn. Durván három óra alvás után felkelt, ami nála nagy szó, mert sokszor képes lenne napokat is átaludni.
Szemét álmosan dörzsölve halad el mellettem, úgy hogy észre sem vesz, vagy nem akar észre venni. Útja a kávéfőzőhöz vezet, amit díjazok, mert nagyon szeretem az illatát és az ízét is. Igaz, hatása egy csepp sincsen, de legalább annyit iszom belőle amennyi jól esik, és nem kell félnem a magas vér nyomástól, mert hogy nincs.
Nehezen feltápászkodok a puha fotelből, amiben a néhány óra alatt kényelmes, de érdekes pózt vettem fel, és követem az álomkóros fiút.
Vagy haragszik rám, vagy tényleg nagyon álmos, de én a másodikra tippelek, lévén, hogy semmi oka nincs haragudni rám-
-Jó reggelt.-ütögetem meg Harry csupasz hátát, amin jó pár sérülés látható. Karcolások, vágások, harapások, karmolások, az biztos, hogy nem túl biztonságos munkát választottunk.
-Jobbat bro'. Te mióta vagy itt?-ásít megint a mondata felébe, pont mit tegnap. Idő közben visszafordul kávéfőzőhöz és bekapcsolja, mert úgy könnyebben lefől a fekete folyadék.
-Úgy hajnali három óta.-válaszolok, miközben Harry a kávéfőző oldalát és tetejét ütögeti, hogy a piros gomb világítani kezdjen.-Nem éppen mai darab, kéne venni egy újat.
-Ja, csak ahhoz meg pénz kéne, az meg nagyon fogyóban van.-jelenti ki kedvetlenül.
Sajnos igaza van, ha van kedvünk, ha nincs, most már muszáj lesz pénzt keresnünk, mert a tartalékaink végesek. Ráadásul a város megtisztításáért sem fizet nekünk senki.
-Majd vállalok pár tetkót, vagy portrét.-vonok vállat, és ő is bólogat ezzel jelezve, hogy ő is keresni fog valamit.
-Visszatérve az estére...-mászik bele derékig a hűtőbe.-Nem akarok veled haragban lenni, tekintve, hogy én vagyok ebben a házban a második legemberibb lény.nevet fel még mindig a hűtőben kutatva.
-Igen, ehhez most nekem sincs kedvem.-engedem el az emberes beszólását, tudom, hogy úgyis tudja, soha nem bántanám.
-De az az igazság, hogy nekem is nagyon megtetszett ez a boszi.-vesz ki legalulról egy almát. Ha megkérdezi mit keres, akkor sokkal egyszerűbben megúszta volna.
Miközben beleharap a piros almájába gonoszan elmosolyodik. Ha Harold elmosolyodik, ráadásul így, az azt jelenti kitalált valamit.
-Mit forgatsz abba a göndör fürtös buksidban?-vigyorgok vissza rá.
-Harcolni nincs kedvem, viszont versenyezni van!
