1 fejezet (3)

                                                   3. rész

                                                           Az első sokk

   

 "Az élet kemény , de ha nem lenne az , akkor hol lenne a kihívás ?"

(Zayn Malik)

Ahogy a bár pultnál ülök és már a sokadik nagyon erős piát gurítom le még jobban belemerülök a gondolataimba.
Abby itt maradt a gondjaival és velünk. Miért nem tudom megölni, vagy megbízni valamelyik srácot, hogy tegye meg?
    Harry közel másfél órája foglalkozik a fiatal vámpírral. Nem megy, nem tudok dönteni. Meg kellene ölnöm, de úgy érzem még hasznunkra lehet.
-Minden oké Zayn?-lép mellém Liam, akinek nyilván feltűnt az őrlődésem.
-Ja, Abby-t haza visszük magunkkal.-vágom az asztalra a poharat, bár a bömbölő zenétől ebből semmit nem lehet hallani.-Most!-pattanok fel mellé és biccentek Harrynek, hogy hozza a csajt is.
A srácok kételkedve néznek rám, de Harry boldog is. Új prédát szereztem neki.

    -Miért hoztuk haza?-esik nekem Liam már a saját nappalinkban.
-Nem tudom! Sejtésem sincs. Csak úgy érzem még szükségünk lehet rá.-reagálok hasonlóan, de suttogva, hogy a szobában békésen alvó lány ne ébredjen fel.
Az idősebb vámpírok már nem alszanak, de ő még nagyon fiatal ezért szüksége van rá. A szervezete még tartalmaz emberi vért.
-Szerinted Louis és Niall mennyire fog megvadulni, ha rájönnek, hogy új tagot hoztunk? Abby óriási kockázatot jelent.-kiabál rám miközben a pince ajtajára mutat. Ő nem törődik azzal, hogy más alszik, viszont igaza van. Ebből a szempontból nézve ez nagyon nagy felelősség.
-Oké elismerem, ebben igazad van. Viszont Kloét megöltük.. egyedül maradt.-nézek rá, vagyis mélyen a szemeibe. Igaz rá nem hat ez a vámpíros-bűvölés, de így azért könnyebben megérti a helyzetemet.-Ha mi is elhagyjuk meghal.
-Nem ez lenne a lényeg? Akkor nekünk kevesebb gondunk lenne.-jelenti ki még mindig határozottan.
-Fejezzétek be! Itattok és álmosak vagytok.. pontosabban Liam, te álmos vagy. Menj aludni, te meg csinálj valamit az éjszaka folyamán..Sziasztok.-lép közbe Harry is a beszélgetésbe. A köszönése után hátat fordít nekünk, és felszalad a rozoga lépcsőn.
Liammel csak magunk elé meredünk, nem tudjuk, hogy most mit kéne tenni. Pedig nyilván való, azt amit Liam mondott. Felmenni a szobánkba és pihenni.
Néhány perc habozás után én is megindulok, ahogy mögöttem Payno is. Az ajtóban elmorgunk egymásnak egy "Jó éjt"-et és elvonulunk.
    Az ágyamon fetrengek csukott szemmel, ilyenkor azt kívánom bárcsak tudnék aludni. Kiskoromban tudtam, mert fejlődtem, de mikor ez befejeződött az alvás örömének is vége lett. Pedig nagyon szerettem.
    Borzalmas hangzavarra nyitottam ki a szemem, valamikor reggel hét körül. Melyik idióta kel fel ilyen korán, főleg, hogy kettőkor értünk haza.
A hangok a földszintről jöttek, és akkor sem nyugtattak meg, mikor már a lépcsőn kullogtam lefelé. A tegnapi ruhámba, hiszen egész eddig csak feküdtem.
    -Liam! Ezt nem hiszem el! Tudod, hogy még új vagyok..nem bírom a vér szagát és látványát sem!-hangzik fel Abby hangja kétségbe esetten, mikor a konyha ajtaja elé érek.
-Mi történik itt?-lépek be nyűgösen a konyhába.
-Liam reggelit akart csinálni, de az helyett majdnem félbe vágta a kezét. -magyaráz hevesen Abby.
-Dehogy vágtam!.-ellenkezik rögtön Liam is.
-Li, ez nem játék mutasd!-lépek mellé, hogy szem ügyre vehessem sérülését. a friss vér szaga megcsapja az  orromat és egyre nagyobb késztetést érzek a megrostokolásra.
Szorosan behunyom a szemem, hogy csillapítsam a vérszomjam, viszont ez csak néhány perc elteltével valósul meg.
-Nem fogok bele halni, és mivel a testem tele van a te fajtás vérével rohamosan javul az állapotom.- integet a sérült kezével, ami már majdnem, hogy teljesen begyógyult.
-El is felejtettem.-fújom ki a levegőt nyugodtan és beállok melléjük, hogy összeüssünk valami ételt.
   
    -Csak ti hárman laktok itt?-kérdezi tőlem Abby, akivel éppen az ebédhez terítettünk.
-Louis és Niall!-jut eszembe a két jó madár, akit egész este a pincébe száműztünk, ezért ő nem tudhat róluk.
Lerakom ami a kezemben van. és nagy sebességgel rohanok fel a szobámba.
Hova is raktam? A szürke melegítőmben volt..de annak a zsebébe nincsen. Akkor viszont az előszobában lesz.-gondolom végig a helyzetet és sokkal kevesebb lelkesedéssel, de azért tempósan sétálok vissza, hogy kiszabadíthassam a fogságban lévő barátaimat.
Abby még mindig a nappali és étkező résznek használt helyiségben áll és furcsán méreget mikor kinyitom a pince ajtót, ahol legalább ötven lépcső tárul elém.
Továbbra sem rohantam sehova, mert ők most már megvárnak, viszont feltűnt a nagy csend. Ilyenkor általában óriási hangzavarral szoktak várni.
Viszont, most még a légy zümmögését is rendesen lehetne hallani.
    Gondolataim társaságában érek le a lépcső aljához, ahol minden fejemben lévő dolog megfagy. Ha a vámpírok kaphatnak sokkot, akkor biztos, hogy most sokkot kaptam.