Megmentve
I can count on you after all we got up to.Cause i know that you truly understand.-
*Számíthatok rád, az összes őrültség után, mert tudom, hogy te igazán megértesz.*
Nem igazán szeretnék beülni az ölébe, de mire Zayn átér és beindítja az
autót, sikerül mérlegelnem a helyzetet.
Sétálhatnék, de ebben a cipőben kétlem, hogy valaha oda érnék, ráadásul azt sem
tudom, hogy hol van az az oda. Ezért sóhajtok egyet, majd kicsit összehúzva
magamat bemászok az ölébe.
-Fejre vigyázni!-szól rám, mikor nagy lendülettel felnézek, és a fejemet csak
nagyon kevés választja el az autó tetejétől.
-Köszi.-huppanok bele, most már véglegesen az ölébe. Igaz, szerintem annyira nem
élvezte, de férfiasan tűrte a fájdalmat.
-Niall, akit megmentettél.-nyújtja előre derekam mellett a kezét, azzal a
szándékkal, hogy fogjak vele kezet.
-Melanie, amúgy mindenkinek.-fordulok félig hátra, hogy a másik kettőnek is
bemutatkozzak, de eközben még mindig Niall szorongatja a kezemet. Elég
érdekesen nézhet ki.
A göndör hajú, int és közben elmotyogja a nevét, ő Harry. A másik srác nem néz
rám, csak annyit mondj, Liam. Szóval ő Liam, akiről konkrétan semmit sem tudok. A
csendes bámulásomat Louis hangja zavarja meg.
-Hát, Mel, neked ma ilyen megmentős napod van.-nevet felém, de közben elcsuklik a
hangja, úgyhogy Zayn durván rászól.
-Louis..inkább csak maradj csendben.-pillant rá, de csupán annyi ideig, hogy
megbizonyosodjon róla, nem álmodik.
Sajnos nem. Ez teljes egészében a valóság, pedig nagyon szeretném, hogy
felébredjek a saját pihe-puha ágyikómba.
A vámpír srácnak meg még kevesebb esélye van erre, hiszen ő nem igazán szokott
aludni.
Az út nem nevezhető hosszúnak, maximum annyi idő, mint a mi házunk,
csak az ellenkező irányba. Viszont a házak egyre elhagyatottabbak, és nagyobbak is
lesznek, ahogy az erdő felé haladunk. Mire is számítottam? Ez nem az alkonyat,
ahol a csili-Vili vámpír, üvegházban lakik.
A ház, ami előtt megállunk annyiban különbözött a többitől, hogy van rajta egy elég
rózpga ajtó és az ablakok is megvannak.
Niall simán kilök az öléből, és hátul terem, hogy segítsen a többieknek, én meg csak
bámulok. Alapból idő hátránnyal indulok utánuk, de még a cipőm is akadályoz, szóval
fél úton úgy döntök, hogy leveszem, és anélkül teszem meg a fennmaradó távot.
Épphogy beérek az előszobába, megpillantok még egy lányt, aki nem túl
barátságosan néz rám.
-Melanie, sietnél egy kicsit?-bosszankodik továbbra is Zayn.
Gyorsan összeszedem magam, és elindulok, igaz, az sem tűnt fel, hogy egy helyben
álltam.
A bennem lévő érzés nem igazán akar elmúlni, sőt mióta beléptem
erősebb lett. Lehet, hogy Grace erre értette a vámpír vadászságot?
Tényleg, ő mégis hol a fenében van?
-Kell valami?-jelenik meg a látóterembe néhány göndör tincs. Az agyam
pörögni kezd, mire is van szükségem.
-Igen, valami fertőtlenítőszer, csipesz, rongy.-sorolom gyorsan, miközben elveszem
a folyton vérző sebtől a rongyot, miközben felkelek.-Ja és víz.-fordulok utánuk. A
kezem is csupa vér lett, a pulcsimról már nem is beszélve.
A srácnak oltári nagy szerencséje volt, hogy a támadója nem tud rendesen célozni.
Ha kicsit fölé megy, akkor súrolja a szívét, de azt így sem tudom megmondani, hogy
tört-e el bordája.
-Itt vannak.-rakják le mellém egy kar nyújtásnyira a kért dolgokat, hogy
kényelmesen elérjem őket.
Rögtön a rongyért nyúlok, hogy bevizezzem és megtisztítsam a felületet, mert a
rengetek vérnek köszönhetően semmit sem látok, úgy ahogy kéne.
Nem segít az sem, hogy a nekem szánt teret,csak egy gyertya világítja be. Pedig
mintha az előszobába láttam volna égő villanyt..
Igyekszem óvatosan hozzáérni az érzékeny területhez, de hamar
rájövök, hogy teljesen fölösleges, mert a fájdalmat már minden bizonnyal
megszokta.
Amint láthatóvá válik a karó, egyik kezemmel széthúzom a sebét, és először a
csipesz segítségével próbálom kiszedni, nem túl nagy sikerrel. Végül úgy gondolom,
hogy jobb hamar túl lenni rajta, ezért feszítek még egy kicsit a sérülésén, amiből
már annyira kiszenvedtem az idegen tárgyat, hogy megtudjam fogni, ezért
megragadom, és fogaimat összeszorítva kirántom belőle.
Louisból óriás kiáltás szakad fel , de valamelyik fiú gyorsan oda pattan mellé, hogy
elhallgattassa.
A fertőtlenítőszerül használt vodkából löttyintek egy picit a rongyra, és körül
törölgetem vele a most következő részt.
-Fiúk, most szükség lesz a segítségetekre.-nézek rájuk, mert oké, hogy az első
aránylag hamar meg volt, de ebből sok van, és sokáig fog tartani.
-Louis, figyelj.-nézek mélyen a gyönyörű kék, de meggyötört szemeibe.-szorítsd
össze a fogaidat, mert ez nem lesz kellemes.-fejezem be, majd újra kezembe
veszem a csipeszt és szedegetni kezdem az apró szálkákat. Zayn, Harry és Liam is
szorítja a kezeit és a lábait, hogy ne tudjon túlságosan mozogni. Niallt segítőmnek
léptettem elő, ezért ő letörölte a sebet, ha már nem láttam semmit.
***
Fél óra volt, az, hogy eljussak az utolsó darabokig. Közben ébren kellett tartani
Lout, aki egyre nehezebben viselte a megpróbáltatást, de büszke vagyok rá, mert
kibírta. Igaz pocsékul néz ki. Sebét bekötöztem, ezért póló nélkül fekszik a
kanapén, ami körül még ott vannak a vérek rongyok, a víz és a majdnem üres vodkás
üveg. Louis felsőtestéről, és arcáról csöpög az izzadság, ami nem a jó időnek
köszönhető.
-Azt hiszem kész.-mosolygok rá kicsit megkönnyebbülten Zaynre, akinek szintén
véres a keze.
-Köszönöm, vagyis köszönjük, hogy megmentetted.-emeli fel az edényt, de én
továbbra is a kezét nézem, és nem úgy tűnik mintha zavarná.
-Bárki megtette volna.-kiabálok utána, mert már kiment a nappaliból ezért a
látó teremből is.
-Sajnálom, hogy elrontottam az estémet.-motyogja Louis gyengén miközben
plafont bámulja. Olyan, mintha a testéből eltűnt volna a fájdalom, és csak az semmi
érzése maradt volna neki.
-Semmi gond, ez a feladatom.-mosolygok rá, és megsimítom a vállát.Persze jobban
örültem volna, ha ma este gondtalanul telik, de így sem volt vele semmi probléma.
-Gyere haza viszlek.-kukucskál be Harry az oszlop mögül, amire felkapom a fejem,
és velem együtt a másik lány is.
-Ha szépen megkérlek vigyázol rá?-szólok hozzá félve, mert valószínűleg ő is vámpír,
mivel piros, nagyon piros a szeme.
-Természetesen. -veti oda nekem, majd lekuporodik az elnyűtt kanapé mellé. Több
figyelmet nem szentelek neki, csak követem a kifelé haló fiút, miközben elköszönök a
többiektől. Mindannyian elköszönnek, és megköszönik a segítségemet, amire csak
mosolygok
-Na, akkor most te vezetsz.-ül be Harry a vezető ülésre.-Illetve te
mondod, hogy merre megyünk.-javítja ki magát, miközben szája legalább elnyúlik a
füléig.
-Hát, akkor..egyenesen.-viszonozom a mosolyát, és megvárom még beindítja az autót.
Közben megállapítom, hogy sokkal kényelmesebb úgy, hogy nem ül alattam még egy
ember, vagy mi.
Az úton csak ritkán szólalok meg, és akkor is csak annyit,hogy merre
menjünk tovább. Harold szája viszont be sem áll, szóval sok mindent megtudok az
életükről. Többek között azt is, hogy ő varázsló, és kicsit több vámpír vér van a
szervezetébe, mint kellene, ezért vezet ennyire óvatosan. Valamint azt is, hogy a
házban tartózkodó lány neve Abby, és még újonc, viszont folyamatosan követi a
göndör hajú fiút, ami egy kicsit kezdi idegesíteni.
Ennél többet nem nagyon volt lehetősége mesélni, mert szóltam, hogy a következő
emeletes háznál álljon meg.
-Köszönöm, hogy elhoztál.-szólok hozzá, mielőtt kinyitnám az ajtót, és végleg
elköszönök tőle.
-Remélem azért még találkozunk.-mosolyog felém, és szemében villan valami, ami
arról árulkodik, hogy tényleg szeretné.
-Nem hiszem, hogy egy ilyen csapat elől el tudnék bújni, ráadásul most már tudod,
hogy hol lakom.-Teszem ki egyik lábamat az ajtón.
-Igazad van,akkor..viszlát.-köszön el.
-Szia.-viszonozom és elnevetem magam kedvességén.
Lustán sétálok el a kapuig, majd beütöm a kódot és tovább megyek a liftig. Közben
hallom, ahogy az autó elindul és egyedül hagy engem a sötét éjszakában. A mai
estém enyhén szólva esemény dúsra sikerült. Vámpírok, hibrid, vérfakas, varázsló,
és a csapatukból egyetlen egy ember. Ezt az emléket senki nem fogja tudni elvenni
tőlem.
